Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 4. szám - Megjegyzések
184 M egjegyzések. MEGJEGYZÉSEK. A különbözeti vizsgákról szóló rendelethez. Megjelent a Hivatalos Közlöny 1939. évi március hó 1-i számában a YKM 132,394—1939. IX. számú rendelete, mely a polgári iskolából gimnáziumba és gimnáziumból polgári iskolába lépő tanulók különbözeti vizsga anyagát állapítja meg. E helyen főleg a gimnáziumba való átlépés esetéről akarunk beszélni. A vizsgaanyagból első pillantásra megállapíthatjuk, hogy sokkal többet kíván a rendelet, mint ami eddig szokásban volt. Ha jobban megvizsgáljuk a tárgyakat, az anyagot, akkor már azt is mondhatjuk, hogy sok túlzás van a kívánalomban. Hogy miért kell pl. a III. osztályba lépő tanulóknak az I. osztály magyar verstananyagából (ritmus, ritmus formái, rím, ütem, szótagszám, szakozás, műfajismeretetés) vizsgáznia — azt nem tudjuk megérteni ; hiszen lehetetlen elképzelni, hogy versek tanítása közben a polgári iskolában ilyenre ki ne térjenek. Hasonlóképpen érthetetlen, miért kell vizsgálatot tenni a II. osztályba való lépéskor a természetrajz néhány fejezetéből (néhány fontosabb ásványkőzet, talajnem, az ember szervezete). Hogy a rajzot ne is említsük (művészeti alkotások ismertetése). Nehéz ezt a szigorú kívánalmat méltányolni, mert ilyen szigorú eljárás mellett egy tanár a másiktól átvett osztályban is kívánhatna különbözeti vizsgát, hisz’ nem mindnyájan tanítjuk ugyanazt szóról szóra ; vagy polgáriból fővárosi gimnáziumba való átlépéskor a tanulónak németből feltétlenül vizsgáznia kellene, mert a dolog természeténél fogva sokkal kisebb tudással rendelkezik. Jól tudjuk, hogy ebben a szigorú intézkedésben az lebegett célként az illetékesek szeme előtt, hogy minél kiválóbb eredményt tudjon a gimnázium felmutatni. Erre szolgált már az a korábbi intézkedés is, mely szerint csak jeles és jó polgári iskolai bizonyítvánnyal lehet gimnáziumba tanulót felvenni. Mégpedig két évi ilyen előmenetelt kívánunk meg, s ezt mindnyájan helyesnek tartjuk. Azonban teljesen kiszorítani a gimnáziumból a polgári iskola tanulóit mégsem lehet. Az I. gimnáziumba néha helyszűke miatt nem juthat be az egyébként kitűnő elemi iskolai végzettségű tanuló. A bekerültek közül sokról az első években derül csak ki, hogy nem gimnáziumba valók, ezek elmennek, helyükre szoktak jönni — főként leánygimnáziumban — azok a polgári iskolai tanulók, akik ott már megmutatták értéküket, továbbtanulni vágynak, arra érdemesek is. Ellenvetésül mondhatná valaki, hogyha ezeknél a tárgyaknál kevés a különbözeti vizsgaanyag, azt könnyen meg lehet tanulni. A tévedés az, hogy a nehézség itt nein a mennyiségben, hanem a különbözeti vizsgatárgyak számában van. Ezt bővebben aligha kell magyarázni. Ennyi különbözeti tárggyal aligha tudnak majd a tanulók megbirkózni. Az lesz a helyzet, hogy az anyagiakban erősebbek fognak csak elkészülhetni a különbözeti vizsgára, mert tudnak házi tanítót fogadni. így nem igazi válogatás történik, hanem a pénz jogán jutnak majd egyesek tovább, nem érték szerint. Megkíséreltük a budapesti evangélikus leánygimnáziumban mi is éppen a rendelet megjelenése előtt néhány nappal a különbözeti tárgyak megállapítását, és éppen elég ilyent találtunk ; de nem is gondoltunk arra, hogy pl. már a II. osztályba lépőtől megkívánjuk a rajzban azt a bizonyos műalkotások ismertetését. Ha már amúgy is elkerülhetetlenül sok tárgyból kell vizsgázni, akkor legalább komoly ok nélkül ne szaporítsuk a nehézségeket, mert nem teszünk vele jó szolgálatot, s nem is szolgáljuk vele az igazi szelekciót sem. Nagyon helyes lenne, ha a polgári iskola új tanterve némikép alkalmazkodnék a gimnáziuméhoz, hogy ne állhasson elő az a helyzet, hogy egyik
