Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 4. szám - Dr. Kemény Gábor: Vajda Péter és a magyar protestáns hivatástudat

168 Dr. Kemény Gábor : Vajda Péter és a magyar protestáns hivatástudat.

gondolatokat fejemben, bizodalmám kőszál. Ezek isten ujjai, melyek azt írják fel lelkem táblájára letörölhetetlen betűkkel : hogy mi győzünk, hogy mi kivijük az eszme diadalát, és hogy e tekintetnélküli nemzet az igazság és jog pályáján nagy lesz, és neve. neveztetni fog minden időkön által...“ (E. B. 274.)

Ifjúság és szülők nagy megilletődéssel hallgatják az Erkölcsi Beszédekből áradó szokatlan gondolatokat. Az egyház vezetői büszkén gondolnak az iskola lelkes vezetőjére. Vajda Péter gyanútlanul terjeszti be az Erkölcsi Beszédek kéziratát a vallási ügyek cenzorához, Szabó Jánoshoz. A cenzor megbotránkozik. Kifogásolja a szerző ilyen kitételeit: ,,a tudomány tud, és nem hisz“, ,,a legnagyobb erény a legtöbb örömet szerezni másoknak“. Hibáztatja, hogy Krisztus feltámadását összefüggésbe hozza az örök igazsággal, „melyek már a feltámadásra várnak“. E kitételekben Szabó a pozitív vallások felforgatását látja, oly demokratikus, sőt anarchikus felfogást, mely még a protestáns iskolákban sem engedhető meg. Szabó a cenzorok központi testületéhez terjeszti fel az iratot. Ez nemcsak a kinyomatást akarja megakadályozni, de fegyelmi vizsgálatot kér a szerző ellen. Ilyen javaslattal megy a kézirat a Helytartó Tanácshoz. A H. T. tovább gurítja az aktákat a kancelláriához, hol mát azt is számonkérik, milyen szerepe volt a felső egyházi hatóságnak abban, hogy Vajda a beszédeket elmondhatta. így jut az ügy V. Ferdinándig. A H. T. felszólítja gróf Zay Károlyt, az iskola felügyelőjét, folytassa le a vizsgálatot. Zay, ki a vallási és polgári szabadság kiépítésének s a felekezeti egyenjogúságnak egyik legbuzgóbb harcosa, nem siet a vizsgálattal. Hosszas késlekedéssel küldi el Prónay Albertnek, a bányakerületi egyház felügyelőjének, aki szintén a passzív rezisztencia álláspontjára helyezkedik. Hasonló meggyőződése volt Székács Józsefnek is, a pesti ev. egyház okos, körültekintő lelkészének, ki szintén híve volt az egyházi autonómiának és nagy tisztelője Vajda Péternek. Zay, Prónay és Székács egyetértő meggyőződése szabja meg az eljárás taktikáját. Székács levelet ír ez ügyben Ballagi Mórnak, s ebből is látszik, hogy Vajdát mindenkép menteni akarja. Ennek a bölcs és jóakaratú taktikának köszönhető, hogy az augusztus végén összeülő bányakerületi gyűlés elfelejti tárgyalni Vajda Péter ügyét. Felsőbb helyről újra sürgető leiratok özönlenek, ezeket Zay óvatos, diplomatikus feleleteivel együtt ma is híven őrzi az Országos Levéltár. Látjuk az iratokból, hogy a felsőbb sürgetésekre sem siettek a dolgot elintézni. A november 20-án összeülő esperességi gyűlés még nem dönt, hanem kiadja az Erkölcsi Beszédeket Haán Lajos lelkésznek, a kiváló egyháztörténeti írónak „véleményezés végett“.

Végül is a halál döntött. 1846. év elején meghűlt Vajda, és februárban 38 éves korában meghalt. Az új életre készülő magyar társadalom megérezte : multis ille bonis flebilis occidit. Tanítványai megrendültén álltak a poéta-professzor sírjánál, és fogadalmat tettek, hogy egész évben semmi mulatságon nem vesznek részt. Megsiratták polgártársai, megsiratták legjobbjaink. Petőfi megrázó költeményben