Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 4. szám - Dr. Kemény Gábor: Vajda Péter és a magyar protestáns hivatástudat
Dr. Kemény Gábor: Vajda Péter és a magyar protestáns hivatástudat. 167 épült palotákban nem a jog honolt, hanem a részrehajlás és haszonvadászat... Magam semmi sem vagyok, gondolám, és érezém, de nagy a hon, melyben lakom, és erős a nemzet, melynek tagja vagyok ! Örültem a hitnek. De körülnéztem és látám, hogy e hon alig létezik a földtekén, és e nemzetről a szomszédok is alig szólnak. Elszomorodtam. Látám, hogy e hon számára nincs más üdv, mintha leveti az ó köntöst, és felölti az új szellemet, ha újra születik jogban és igazságban, ha lemond az előítéletekről, és testvérül karol minden szülöttet. De ismét látám, hogy ezen idő még távol van. .. .. .így lettem kiáltó szó a pusztában. Sivatag vett körül, és meg kellett erőltetnem mellemet, míg emberekhez hatott szózatom. E szózatok mind a feltámadás reményében keltek. Nem mindennapi szavak voltak, ezért nem is értettek el azonnal. . . I)e én nem hagyék fel szavaimmal, és nem hagyok fel ezután... és aki meg nem értett, meg fog érteni. Sokáig nyugodott sírjában a való igéje, egyszer már föl kellett támadnia... Amiket mondottam, kedves hallgatóim, azok el vannak téve őszi és tavaszi vetés gyanánt a föld gyomrába ; hadd pihenjenek ott, hadd nyugodjanak ott, és keljenek ki... Sírba fektetem eszméimet, szíveitek és agyatok sírjába, hogy onnan a feltámadás nagy ünnepének menjenek elébe. . . És föl fognak onnan támadni, s ki most egy nyelven beszél, beszélni fogok sok nyelveken általatok barátaim, és szavunk keresztül hangzik a hazán...“ (E. B. 281.) Vajda Péter a világvallás nagy magyar meghirdetője. Sokkal több ez, mint a protestantizmus megnyilatkozása, vagy a magyar vallási radikálizmus egy hatalmas felbuzgása, a magyarok világhivatásának nagyszerű meghirdetése ez, prófétikus szavainak az a végső értelme, hogy a természetismereten alapuló új világvallást magának a magyarságnak kell megvalósítania. „...Ki a kor embere akar lenni, ezt tanulja jövendőben, ezt hirdeti jövendőben, különben gyönge karokkal úszik a Dunának ellenébe. Nincs erő többé, mely ezen árt visszatartóztathassa, az isteni ész üzent harcot az anyagnak, s az anyag lágy tésztává fog gyúratni általa... E haza oly szegény, oly fény- és dicstelen... annyira hátra van mindenben ! Ki volna, ki felvirágzását, nagyságát ne óhajtaná? A szélek egymást érik, kedves, hallgatóim vessük át magunkat egy merész szökéssel a túlpartra. Nemzetem ifjai és férfiak e szép hazában ragadjuk meg az eszmét, ragadjuk meg a fáklyát, és tűzzük ki a Tátra ormára, hogy ott nappá erősödjék, és mi legyünk, kiktől az új fény kiindul. Isten dicsősége lesz ez az ész mindenható világában : és hozzá sereglendenek a népek keletről és nyugatról, délről és északról, és nevünk nagy lesz isten dicsőségében. Nincs a világnak országa, melyben több elem együtt volna az igazság, a jog diadalmaskodtatására, mint épen nálunk. . . nincs nemzet, mely fogékonyabb volna a szép és dicső iránt... És én remélek, repdesni érzem szívemet, rajzani érzem a
