Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
Belföldi és külföldi lapszemle. 135 BELFÖLDI ÉS KÜLFÖLDI LAPSZEMLE Orsz&ßos Középiskolai Tanárefiyesiileti Közlöny 1938, 3. sz. Kardeván Károly : „Az iskola kötelessége a felvidéki nemzetiségi kérdésben.“ A történelmi és politikai élet mai zajlásában a magyarság jövőjére nézve életbevágóan fontos, hogy a nemzetiségi kérdésben egységes és egészséges közvélemény alakuljon ki. Szükséges, hogy e téren a tanárság és az iskola is kifejtse nevelő hatását. Történelmi visszapillantás a magyarság és a nemzetiségek számarányának alakulására világosan megmutatja, hogy a nemzetiségek beolvadása nálunk természetes folyamat volt, és még a bécsi kormány ellenkező irányú törekvései sem tudták ezt a beolvadást meggátolni Ez a természetes magyarosodási folyamat nem tolta ki a magyar települési határokat — éppen a felvidéken el sem érte a török hódoltság előtti vonalat —, hanem megtartva a magyarság központi helyzetét, belső megerősödésre vezetett. „A Szepességnek például eredetileg német lakossága mint lelkes magyarság szóródott szét Nagy-Magyarország egész területére és ősi települési területén a szlovákoknak nyitott utat.“ A magyarság beolvasztó ereje mellett azonban alig esik szó a nemzetiségeknek a múltban érvényesülő beolvadó készségéről. „A Felvidék nemzetiségeinek ezrei a beolvadás hívei voltak, és nem az állam beolvasztó törekvéseinek áldozatai.“ Nemcsak érzelmi hatóerők, hanem racionális tényezők is előmozdították ezt a folyamatot. A külső ellenséggel szemben egyesített erőkre volt szükség. A háború előtt a magyar nyelv volt a legbiztosabb kapocs a különböző nyelvű honfitársak között. A Felvidék különböző eredetű ivadékai szétszóródtak az egész országba és erősítik a magyarságot. „A nem magyar eredetűekkel a Felvidék mintegy véreiben vissza akarta adni a magyarságnak azt a vért, amelyet őérte ontott. Ezért a háláért hálás a magyar nemzet a Felvidéknek, és erősen érzi vele nemcsak a sorsközösséget, hanem a vérrokonságot is. Nem magyar nevű felvidéki családokban gyakran több magyar vér folyik, mint a magyar nevűekben.“ A cseh uralom bevitte a Felvidékre a mi néprajzi viszonyaink és egységes történeti fejlődésünk mellett értelmetlen osztrák nyelvi harcot. A fajelmélet azonban koreszme, a nemzetiségek faji és nyelvi törekvése történelmi tény, ezekkel számolnunk kell. „Koreszmék ellen nem lehet sikeresen politikát folytatni, hanem hasznukat kell venni. Szerencsére a fajelmélet nincs ellentétben történeti hagyományainkkal, a földrajzi adottsággal, gazdasági szükségességgel, de még nyelvünk érvényesülésével sem.“ Az új Magyarországon minden nemzet csak belső gyarapodással növekedhetik, mert rossz vért szül, ha a nemzetek egy államban egymásból akarnak gyarapodni. „De viszont névelemzés vagy bármely más alapon valami eredetinek képzelt állapotot visszaállítani, képtelen igyekezet, amely épp a keveredés bonyolultsága miatt nem szolgálja sem a történeti igazságot, sem a jelen békéjét. A jövőben kötelességünk, hogy gyökeresen megismerjük egymás kultúráját, megtanuljuk egymás nyelvét. így jutunk el egymás megértéséhez és megbecsüléséhez. Tősgyökeres magyar kultúránk legyen erőssége Magyarország minden népének, nyelvünk pedig összekötő kapocs közöttünk, közöttük is. „Tanulunk a múlt hibáiból, de nincs mit szégyelnünk bennük.“ A múltban egyetlen nyugati állam se tudta megoldani a nemzetiségi kérdést, ki várhatta volna tehát tőlünk, hogy történeti tragédiánk sorozata után, a legnehezebb viszonyok közt mi legyünk minden tekintetben példaadók? A magyar tanárra most az a hivatás vár, hogy az ifjúságot a magyarsághoz való törhetetlen ragaszkodásra, az ellenséggel szemben való kemény magatartásra, de egyúttal az ország határai között bármely nyelvű honfitársainkkal való békés együttélésre nevelje. 1. szám. Bíró Béla: „Hősök tisztelete az iskolában.“ A világháború magyar hőseinek kultusza, ahogy az nálunk kialakult, az ifjúság nevelésének szempontjából nem kielégítő és nem is helyes. „A mai kisdiák a világháborút,
