Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Dr. Écsi Ö. István: A térkép, táblázatok és film szerepe az irodalomtörténet tanításában
Dr. Écsy ö. István : A térkép és film az irodalomtörténet tanításában. 131 elsősorban irodalmat kell tanulnia, irodalmi munkákat s az azokban nyilatkozó szellemet kell ismernie a tanulónak, de tudása nem függhet a levegőben, hely és időadatokat kell tudnia, ezeket meg kell rögzíteni, hogy hozzájuk tapadjanak az irodalomtörténeti ismeretek. Ha most ezek mellett tekintetbe vesszük, hogy a tanulóknak mily nagy száma tartozik a vizuális típushoz, be kell látnunk, hogy az anyag hely- és időadatok által történő megrögzítése s a tanulóknak szeme elé tárása térkép, időrendi táblázat s film által igazán nem lebecsülhető fontosságú dolog. 1. Először a térképről szólva, jegyezzük meg, hogy a helységeknek az ország politikai térképén történő megmutatása helyett jobb, ha magunk állítjuk össze az egész térképet a következő módon. Egy ügyesen rajzoló diák lemásolja egy nagy papírlapra Nagymagyarország térképét a régi országhatárral, a hegy- és vízrajz kiemelkedő részeinek s a trianoni határnak, valamint a megyehatároknak megfelelő feltüntetésével. Aztán betűrendben megszámozzuk a megyéket 1-—63-ig. A megyék sorszámát és nevét a térkép margójára is felírjuk, kellő közöket hagyván. Ezt kifüggesztjük a tanteremben s a magyarázatok, megbeszélések közben, az irodalomtörténet tanulásának folyamán előforduló egyes irodalmi fontosságú helységeket egy-egy karikával mindjárt bejelöljük a térképre (az elsőt A, a másodikat ugyanezen megyében R betűvel jelezve s így tovább.) Ugyanakkor a térkép szélére is odajegyezzük röviden ; pl. 37. Nógrád megye : A) Alsósztregova : Madách szülőhelye. Minthogy egy órán legfeljebb két, három helység fordul elő, tehát egy vagy két percet vesz el tőlünk a bejegyzés, s az eredmény nagyon megéri a kis időt s fáradságot. Természetes, hogy a jegyzést a tanár vezeti, mert ő tud előre számotvetni a jövőben még szükséges hellyel s egyéb körülményekkel. Figyelemkeltés szempontjából jó a színesceruzával való berajzolás is. Pl. jegyezhetjük az írók, költők születési helyét piros, haláluk helyét fekete körrel s más nevezetességet zölddel stb. így aztán lesznek (p) több körrel jelölt városok, ami több szempontból való irodalmi nevezetességüket jól feltünteti. így elérjük, hogy a tanuló megjegyzi a helyeket, s mintegy átismétli a honi földrajzot; alig akad tehát majd diákunk, aki tudja, hogy Bajza Szűcsiben született, de Szűcsit a Bácskában keresi, vagy a „kies Kemenesalját“ Erdélyben. Elérjük, hogy a pirossal megvont országhatáron belül, de a feketével meghúzott trianoni határon kívül eső helységek számából látja a tanuló, hogy még mindig milyen sok irodalomtörténetileg fontos hely van idegen birtokban. Ébrentart tehát a térkép egy gondolatot s érzést, aminek sohasem szabad kialudnia ! Ugyanígy elkészíthetjük a latin irodalomtörténet tanításával kapcsolatban Itália térképét a tartományokkal, vagy a német irodalomtörténeti térképet is. 2. Míg a térkép a helyi adatokat rögzíti s bevésésüket meg3»
