Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Dr. Csinády Gerő: Megjegyzések a természetrajz tananyagához
J)r. Csinady Gerd: Megjegyzések a természetrajz tananyagához.107 szolgálja.“ „A szociális nevelés is egyik fontos feladata.“ Mindezek mellett „a természetrajz a hasznos ismeretek kimeríthetetlen tárháza“. Ezekhez a megállapodásokhoz hozzátenni valónk nincs. Talán a természetrajz ma is olyan gyermekcipőben jár, amely csupán az alsó osztályok értelmi szintjének megfelelő? Erre a feltevésre, rácáfol a természetrajz összetevő tudományainak hatalmas fejlettsége és állandó fejlődése, hazai természettudományi intézeteinknek külföldön is elismert munkája, de rácáfol természetkutatóinknak világviszonylatban is nagyszerű névsora. Tudományunk reprezentánsai nemcsak Akadémiánk díszei, hanem hazánk szűk határain túl is elismert szaktekintélyek. Vagy talán gyakorlati szempontból nem fontos a jövő nemzedék természet rajzi műveltségének elmélyítése? Erre a kérdésre is határozottan ellenkező feleletet kapunk, ha egyfelől a természettudományi alapképzést igénylő életpályákra gondolunk, másfelől azt a tényt vesszük szemügyre, hogy egyes országokban a természetrajz tárgyai az érettségi tárgyak között foglalnak helyet. Ennek kívánatos volta nálunk is elég gyakran felmerül. Legutóbb Papp Ferenc cikkében is, aki a Protestáns Tanügyi Szemle ezévi 1. számában „A magyar gimnázium új hármas könyve“ című pompás tanulmányában azt írja : „Nem tartom lehetetlennek, hogy az érettségi vizsgálaton a fizika helyét a természettudományi csoport fogja majd elfoglalni.“ De ne találgassuk tovább tárgyunk háttérbe szorításának okait. Nem hiszem, hogy tévednénk, ha azt állítjuk, hogy ez az ok kizárólag az, hogy a vegytannak külön tárgyként való önállósítása áldozatot kívánt, s ezt az áldozatot a természetrajz hozta meg azért, hogy a VI. osztály 3 órája felszabaduljon a kémia számára. Nem lehet azonban szerencsés dolog az, ha a vegytan egy nemkevésbbé fontos természettudományi tárgy rovására szorít magának helyet a középiskola tantervében. Nem szerencsés, mert úgysem gyökeres megoldás. A vegytan fontosságánál és bő tárgykörénél fogva amúgvsem elégedhetik meg egyik középosztály 3 órájával. Az ott tanitható kémia csupán vázlatos áttekintés lehet a vegytan területén, a IV. osztályos régi kis kémia talán némileg bővített kiadása, mintegy ízelítő, de korántsem elégséges. A kémia akkor lép teljes jogaiba középiskoláinkban, ha a fizikával egyenlő óraszámban a felső osztályokban is szóhoz jut. Az idő ezt meg fogja hozni, mert fontossága minden szempontból van olyan, mint a természettané, s a fizika egyeduralmát a természettudományok között maga az élet fogja megdönteni. Mi volna ezek után a helyes megoldás? Erre a kérdésre Stibrányi Gyula kartársunk ad helyes feleletet Szemlénk 1939 januári számában megjelent „Az új középiskolai tanterv revíziója“ című dolgozatában. Szószerinl a következőket írja : „A természetrajz élettani alapon — a jövő tantárgya. Éppen ezért elhamarkodott dolog a növénytannak és állattannak egy ősz-
