Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Dr. Csinády Gerő: Megjegyzések a természetrajz tananyagához
104 Dr. Csinády Gerő: Megjegyzések a természetrajz tananyagához. egyúttal hathatós érvek is arra, hogy eredményes ásványtanítás a középiskolában korántsem rendszertani alapon, hanem jó kémiai megalapozással, az élet követelményének megfelelő gyakorlati alapon történhetik. Ennek meggondolásával örömmel látnok a visszatérést az előző tantervhez. Az V. osztály tananyagában az új tanterv összevonja a régi tanterv V. és VI. osztályos anyagát s ezt még ki is egészíti általános biológiai ismeretekkel. Együtt fogjuk tehát tanítani a jövő évtől kezdve a növénytant az állattannal, heti 5 órában. Az Utasítás megjegyzi, hogy a tanítás lényegében két részre tagolódik. Az első rész az anyaggyűjtés, a második az anyag különböző szempontok szerinti feldolgozása. Az anyaggyűjtésnél a típustanítást írja elő. A megismert típusok alapján kell felépíteni a rendszert, s ennek kategóriái között a rendekig, sőt családokig kell eljutni. De kívánatos a fontosabb fajok megemlítése is. Az általános fejezeteknél szükségesnek jelzi a morfológiai és bonctani ismeretek háttérbeszorításával az élettani és életmódtani kérdések előtérbe helyezését. Részletesen kell tárgyalni az emberi szervezetet, hogy a felsőfokú egészségtan számára alapul szolgáljon. Be kell vonni a tanításba a biológiatörténet főbb fejezeteit, az állatföldrajz, a kihalt állat- és növényvilág ismertetését. S végül ki kell térni az élőlények közös életjelenségeinek összefoglaló áttekintésére, az öröklékenység kérdésére s az élőlények kölcsönös vonatkozásainak tárgyalására. Az Utasítás megállapítja, hogy a biológia voltaképpen egységes tárgy, amelyet csak szaktudományi szempontok választottak szét növénytanra és állattanra. Ezt bizonyítja az, hogy számos olyan biológiai kérdés van, amely a növényi és állati szervezetre egyaránt vonatkozik s ezek törvényszerűségeinek megállapításánál (pl. öröklékenység, születés, halál, fejlődés, érzés, mozgás, hormonhatás stb.) az élőlények mindkét országát tekintetbe kell venni. Ennek a megállapításnak a második része vitán felülállóan igaz. Az általános biológia törvényszerűségei csakis a növény- és állatország együttes vizsgálata útján vonhatók le. De azt már kétségbevonjuk, hogy csupán szaktudományi szempontok választották el a biológia két ágát egymástól. Erre rácáfol maga a természet. Az igazság az, hogy a növény- és állatország bizonyos pontokon érintkezik egymással, de más pontokon élesen elkülönül, s így a velük foglalkozó tudomány is különböző eszközökkel dolgozó s különböző célú vizsgálati területekre oszlik. Érintkező pontok vannak az alsóbbrendű lényeknél, a protisták világában, tehát az alapon, úgyszintén a csúcson is : a közös életjelenségek vizsgálatánál. A közbülső rész azonban annyira különbözik, hogy igen erőltetett állítás a növénytan és állattan egységes voltát hirdetni s megfosztani őket az önálló tudomány rangjától. Egy tágabb keretbe, mint élőlényekkel foglalkozó tudományok összefoglalhatók ugyan, de ennek a
