Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Dr. Papp Ferenc: A magyar gimnázium új hármaskönyve
Dr. Papp Ferenc : A magyar gimnázium új hármaskönyve.3 életszerűség, 3. a nevelési szempontok erőteljesebb érvényesítése# 4. a túlterhelés megszüntetése. E négy alapgondolattal kívánok most foglalkozni, ismertetve elvi alapvetésüket, a megvalósítás módozatait és rámutatva esetleges hiányokra. I. A nemzeti műveltség. A középiskolai műveltség a mai súlyos nemzetpolitikai feladatok idején nem lehet sem humanisztikus, sem természettudományi irányú, legjellegzetesebb vonása a nemzeti lehet. A differenciált iskolatípusok mindegyike egy-egy tantárgy csoportot emelt ki, mint az. iskola jellegzetes képzési irányát, ezért köztük összhang nem lehetett, a világnézet képzése más-más elvek szerint indult. Új tantervűnk által tervbevett műveltség magában foglalja ugyan a mai kultúra humanisztikus és reális elemeit, hiszen a modern emberiség azonos kultúra hordozója és részese, de mégis olyan műveltségnek kell lennie, amelynek birtokában majdan hasznos tagja lesz a magyar társadalomnak, képzett munkása a magyar közéletnek. Ezért a tanítás középpontjában nem a klasszikus vagy modern nyelvek, nem a természettudományok, hanem a nemzeti tárgyak állanak. Ily nemzeti tárgyak elsősorban a magyar nyelv és irodalom, a művészet, a történelem, a föld- és néprajz, a magyar művelődés történetében alapvető szerepet betöltött latin nyelv és műveltség és a nemzet erkölcsi műveltségének alapjául szolgáló vallások tana. A nemzeti műveltség szempontja érvényesítésében a tanterv felülmúlja összes elődeit. Ez a szempont azonban az óraszámok emelkedésében kevésbbé nyilvánul ; hiszen a magyaré volt (1926. évi tanterv) 28, lett 29 ; történelem volt 17, maradt 17 ; földrajz volt 10, lett 11, latin volt 45, lett 34 ; természetrajz volt 13, lett 12, — inkább az anyag átrendezésében, helyenként új értékelésében és a módszeres eljárásban. A háború utáni pedagógia főszempontja a nemzeti közösség, a nevelés tehát nemzetnevelés lett. Útja : személyiségen, társadalmon át a nemzethez. Fontos kérdés : milyen viszonyban van a nemzeti társadalom és az iskolába szervezett nevelési rendszer? Mind a kettőben ugyanannak az értékelésnek kell érvényesülni, mert amit a gyermek és az ifjú az iskolában átélt, azt a nemzeti társadalom életében szélesebb alapon öntudatosan megismétli. Trianon utáni széthullottságunk szomorú és tiltó bizonysága, mire vezet ennek a vezető elvnek figyelembe nem vétele. A mai iskola nem elégedhetik meg azzal, hogy megismerteti a világot mint tények rendszerét, kifejleszti az ifjúság erkölcsi jellemét, hanem bele is kell nevelni a nemzeti kultúrközüsség életébe. És itt vár a nevelőkre nagy feladat : az elvek igazságát élő személyeknek kell dokumentálni (Makkai Sándor). Amikor régebbi középiskolai törvényünk keletkezett, még nagytömegű nemzetiségünk volt, és az akkori tanításterv nemes liberálizí*
