Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 2. szám - Nagy Miklós: A tanítóképzés reformja
74 Nagy Miklós: A tanítóképzés reformja. osztályaiból seholsem szabad hiányozni, s hogy az olyan tanterv- újítások, amelyek szerint a természetrajz innen hiányozna, óriási visszaesést jelentenének, és azok csak olyanoktól származhatnak, akik sem a gyermek lelkét, sem a tanítás-nevelés művészetét nem ismerik. Debrecen. Dr. Nagy Jenő, a Tiszántúli Madárvédelmi Egyesület ügyvezető elnöke. A tanítóképzés reformja. A napilapok közölték, hogy valamelyik tanítóegyesület üdvözölte közoktatásügyi miniszterünket azért, mert most készülő tervezetében akadémiai rangra akarja emelni a tanítóképzést. Pedagógiai folyóiratainkban, sajnos, hiába keresgéltem a hivatalos tervezet alapelvei után, s így kénytelen vagyok csak valószínűségekre támaszkodni, amikor saját elgondolásomat ezzel a kérdéssel kapcsolatban közzéteszem. Osztatlan helyesléssel találkozhatik a Miniszter úr terve abban a tekintetben, hogy akadémiai jellegűvé teszi a tanítóképzést. Régi és jogos kívánsága ez a magyar tanítóságnak. Ettől várja saját szellemi színvonalának a mai élet komplikáltabbá vált feladataihoz szükséges emelkedését, a társadalmi életben elfoglalt helyzetének javulását, s ezekkel együtt érthetően és természetesen anyagi helyzetének a változását is. De ha már akadémiai rangra emeljük a tanítóképzést, tegyük ezt meg teljesen, minden mellékvágányra terelés nélkül, és ne próbálkozzunk különböző érdekekkel és szempontokkal alkudozva kompromisszumokat kötni. Vagyis szervezzük meg a tanítóképző akadémiákat a középiskolák érettségi vizsgálata fölé. Hiszen a tanítók az elemi iskolában az általános műveltség elemeivel ismertetik meg a tanulókat, logikus tehát, ha a tanítóktól az általános műveltség szerves rendszerét nyújtó középiskolák elvégzését követeljük meg. Azt is elérnők ezzel, hogy a tanítójelöltek nem kényszerülnének már 14 éves korukban pályaválasztásra, s megfelelő érettségi fokon kaphatnák azokat a filozófiai és pedagógiai ismereteket, amelyeknek a tanítása amúgyis meddő 14—18 éves korban, sőt az érettségi után következő hároméves pedagógiai akadémián bizonyára lényegesen több nevelésügyi ismeretet is beadagolhatnánk, mint amennyire a mai tanítóképzőkben csak gondolhatunk is. Ezzel a megoldással azonban az iskolafenntartók is nyernének anyagilag, mert a mai öt vagy esetleg a kibővített hatéves tanítóképzés helyett csak egy hároméves pedagógiai akadémiáról kellene gondoskodniuk. A mai középiskolák minden különösebb nehézség nélkül fel tudnák venni a mai tanítóképzők növendékeit. A tanítók nyeresége lenne még az is, hogy műveltségük simulna a mai középosztály művelt-
