Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Egyházi és iskolai hírek
Egyházi és iskolai hírek. Ili otthon kellett lenni gyors megérkezéséről?... Boldog emlékek... Soha meg nem ismétlődhető álmok... Óh, de máskép is gondoltuk mi akkor a magunk és nagyon szeretett felügyelő tanárunk életét. Irodalmi munkásságának pontos felsorolása, mely bizonyára legjobban érdekli olvasóinkat, idehaza és a külföldön, fővárosi és vidéki, egyházi és társadalmi lapokban való megjelenése miatt, szinte lehetetlenség, összegyűjtésére pedig ő maga sem gondolt soha. Milyen szép volna pedig együttlátni egy szegény teológiai professzor 54 éves irodalmi munkásságát. A két évszám : 1883- -1937 közötti eredmény vájjon hány vaskos kötetet jelentene? Külföldi, főképpen német ev. egyházi szaklapoknak állandó munkatársa volt. Leggyakrabban magyar egyházirodalmi értékeket ismertetett, jelentek meg tőle hosszabb terjedelmű önálló cikkek is. A könyvismertetésnek különben is nagy mestere volt. Mihelyt megjelent valami, amit értékesnek ismert el, azonnal felhívta rá a nagyközönség figyelmét. Csodáltuk is sokszor ebbeli készségét. Egyik napról a másikra több nagy műnek az ismertetésével tudott elkészülni. Szinte arra gondoltunk, hogy le sem feküdt éjtszaka, mert a könyvek futólagos átolvasása is annyi időt veit igénybe. A könyvismertetéseken kívül állandóan jelentek meg tőle kisebb-nagyobb cikkek, önálló elgondolások. Nem volt talán olyan magyar ev., ill. protestáns lap, melynek hasábjain sokoldalú képességének megnyilatkozásait nem olvastuk volna. Folyóiratok, Albumok, Lexikonok is áilandó munkatársuknak ismerték, és közölték tudományos felkészültségének újabb és újabb termékenységét, Első könyve 1887-ben jelent meg: ,,A legújabb theologia története“ címen. Nemsokára a nagyszabású, kétkötetes „Bölcsészet története“ követte. Legértékesebb munkájának ezt tekintette. Sok fáradsággal és nagy örömmel dolgozott rajta. „Kant etikája“, „Az akarat kérdéseinek irodalma“, ,^schachert encyklopediája“, „Lutheri és Kálvini vallásosság“, „A két protestáns vallás typus kérdése“, „Keresztyén élet- és világfelfogás“ stb., stb. című könyvei, tanulmányai, fordításai sok elismerést vívtak ki számára. „A tudás és a hit világa“ című folyóiratunk 1937 áprilisi számában megjelent elmefuttatása is az ő nagy irodalmi ismeretéről tesz tanúbizonyságot. Az idézetek elsajátításában, elraktározásában és alkalmas helyen való felhasználásában szinte utolérhetetlen volt. Az elsoroltak mellett is nagy szeretettel művelte a jellemrajzok megírását. Hozzá hasonló mennyiségben ilyesmit semmiféle szerkesztő nem tud felmutatni. ötven esztendő ideje alatt alig volt ev. egyházunknak kimagasló egyénisége, akiről meg ne emlékezett volna. Szívesen írt reformátusokról is. A nála megszokott lelki finomsággal. A világért sem bántott volna senkit. Amiképpen csak jó tanítványokat ismert, úgy csak jó emberekről is írt. Átsiklott az egyéni hibákon, mulasztásokon, ha látta is, elhallgatta ; azt szerette volna, hogy mások meg ne lássák. A jó tanár és a jó ember jellemvonása minden cselekedetében és tollvonásában kiütközött belőle. Negyven évi teológiai tanári szolgálat után, 1923. évben nyugdíjba ment. Részletesen kifejteni azt a sok fájdalmat, amely a melegszívű édesapát, a prófétai lelkületű hazafit,az apró gyermekeivel hosszú hónapokon át vagonban lakó menekültet sújtotta, a szerkesztőtől kapott megkötöttség erre nem ad alkalmat. Mégis megemlítem, hogy nagyon szeretett menyasszony leányának halálos vívódását kellett végignéznie, másik nagyon szeretett leányának özveggyé léteiét kellett átéreznie. . . El kellett hagynia Eperjest. . . Miután hazafias magatartása miatt Theresienstadtban 3 hónapot töltött el, 1919-ben családjával 24 óra elteltével a határra tették ki. A nagy család emberfeletti türelemmel élte át a vagonlakók kálváriás életét — télvíz idején. Majd az Eperjesről-Pozsonyból menekült, Budapesten egyesült teológián apostoli buzgósággal újból is felvette a tanítás fonalát. Életének boldog betetőzője lett volna a soproni egyetemi tanárság, ez azonban már nem adatott meg néki. A nyugalom azonban csak más munkakört jelentett számára. Lelkészi funkciók végzésére is szívesen vállalkozott. Broschkó G. Adolf esperes németnyelvű gyülekezetének, amikor csak szükség volt, mindig örömmel szolgált.
