Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 10. szám - Törös László: Megjegyzések a filozófia középiskolai tanításához
Toros László: Megjegyzések a filozófia középiskolai tanításához. 447 kell fogni a filozófia tanítása keretében. Nem teher ez, hanem óriási segítség. Ez teszi diákjaink előtt kedvessé a lélektani és logikai órákat. Magam hosszú éveken keresztül gyűjtöttem az idevonatkozó anyagot, szeretettel ajánlom kartársaim figyelmébe is a hasonló eljárást. Sok összejön a szokratikus beszélgetésekben : versenyezve hordják a fiúk-leányok az adatokat. Már pedig a módszer nem is lehet más ! I. Az érzetek tárgyalását szeretnék a legtöbben szűkebbre szorítani. Ez csak annyiban lehetséges, hogy az érzékszervek részletes ismertetését elhagyjuk, bár én egy jó német filmcsík nyomán egy óra keretében végigszaladok még egyszer rajtuk, hogy a magam szempontjait domborítsam ki. Az idegvezetéseket, központokat nem részletezik a mi céljaink szerint az állattan keretében. Azt pedig tudjuk, hogy a mi Apáthy Istvánunk már nem is idegszálakról, hanem kábelekről beszél, amelyeknek az alkotórészeit különleges módszerével neki sikerült felfedezni. Bármennyire szeretném is összevonni az érzetek tanát, nem igen sikerül. Először is kötelességem kiemelni, hogy a régi öt érzékszervnek megfelelő érzetek helyett ma legalább is kétszerannyiról beszélünk ! Ennek következtében ismertetnem is kell azokat Minthogy pedig én a tér- és időszemlélet kérdéseit is az egyes érzetekhez szoktam koncentrálni, meg is duzzadnak egy kicsit. Aztán meg a kísérleti lélektan tanulságos kezdőlépéseit itt tudom legjobban bemutatni. Számos apró eszközünk és egész sorozat faliképünk áll már segítségünkre. A képzetet röviden ismertetem a híres Szitnyay-féle példával, ami különben végigvonul az érzésig (,,Egy rózsaszál“). Ellenben a képzetkapcsolódásokat „hívószavak“ segítségével kísérletileg kimutatjuk. Nem kell hozzá más, csak papír és ceruza. Kimondom pl. ezt a szót : akácvirág : egyiknek Szabolcska hangulatos nótája, másiknak talán száraz természetrajzi részletek, harmadiknak a falu akácsora jut eszébe. Volt esetem, hogy jellegzetes képkapcsolásaira támaszkodva megmondottam egy leánytanítványomnak, hogy menjen rajztanárnak, vagy legalább is olyan pályára, ahol művészi hajlandóságának hasznát veszi. A reménység másik szakcsoportra vitte, de máig is emlegeti, hogy igazam volt : külön képesítés nélkül is rajzot bíznak rá a legtöbb helyen, s ő azt boldog örömmel tanítja. Az emlékezet megint kísérletekre ad alkalmat, melyeknek jövő életükben is hasznát vehetik a tanulók. Hangsúlyozom ugyanis, hogy nem mellékes megtudniuk, hogy mennyire bízhatnak az emlékezetükben. Különböző tájakról, reális és ideális tudományok köréből diktálok hosszabb mondatokat, most azt záros határidőn belül reprodukálni kell. Érdekesen tűnnek elő a hajlamok már ez egyszerű kísérlet során. A tanulás módszereinek ismertetését igen áldásosnak tartom, gyakorlatilag is, elméletileg is. A képzelet az irodalomba vezet bennünket : mint a „Protestáns Tanügyi Szemle“ 1931 dec. számában bemutattam „A filozófia tanítása egy óra tükrében“ c. tanulmányomban, Petőfinek az örömről és a bánatról szóló kis
