Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom

Hazai és külföldi irodalom.

429

Szikliiy László : Francia szellem és francia nevelés Nyíregyháza, 1938. (15 lap.)

Sziklay László beszámolója francia iskolákban tett látogatásairól igen értékes és tanulságos megfigyeléseket tartalmaz. Elsősorban felhívja figyelmünket arra, hogy nem árt néha a francia tanítási tervezeteket tanulmányozni éppen nekünk, akik a német pedagógia hatása alatt állunk. Előrebocsátja, hogy bár a francia tanítás merőben különbözik a mi nevelési alapeszménktől, kétségtelenül sok hasznos tanulságot vonhatunk le belőle gyakorlati oktatásunk számára.

A szerző igen ügyesen, röviden jellemzi a francia szellem lényegét s ezzel kapcsolatban a francia tanítás főbb elveit: az észszerűségre, az ízlés nemesítésére és a lélekelemzés kifínomítására való törekvést. Részletesen tárgyalja a szövegmagyarázatot (explication des textes), mint a stílusnemesítés és irodalomtanítás egyik legfontosabb módját. Ebben tanulhatunk a franciáktól. Sziklay nem elfogult, s rámutat e rendszer hibáira, hátrányaira is. Megállapítja azt is, hogy mennyiben áll távol tőlünk, lévén a mi nevelésünk célja az egész emberi jellem kialakítása. De az is bizonyos, hogy e módszer minden helytelen merevsége mellett is eléri célját: „franciául gondolkodó, francia ízlésű, francia stílusú, francia intellektuelleket nevel“.

Szerző a Lycée Louis Le Grand és a Lycée Henri IV. intézeteket látogatta, s ott is elsősorban szaktárgyait : a francia nyelvet és az idegennyelvű órákat, különösen a németet hallgatta. Ezenkívül áttanulmányozta a Tanterv és Utasításokat is. E beszámoló rövid, de igen világos tájékoztatást nyújt a francia tanítási módszerről. Helyesen mutat rá jó oldalaira s elfogulatlanul bírálja túlzásait.

Budapest. Vidovszky Kálmánné.

Anastusiadu-Levanti Alice: A Symbolismus a mai i|örö<j népdalban és az. ójjöröfj költészetben. Athén, 1937.

Mielőtt tartalma ismertetéséhez fognék, nem lesz tán érdektelen a füzetke hozzámjutásának körülményeit is megemlíteni. Ez év május havában párhetes magános kalandozást tettem Görögországban. A közoktatásügyi minisztérium engedélyével az állami gyakorló gimnáziumban és a II. leánygimnáziumban is látogatást tettem. A füzetke szerzője a leánygimnázium egyik tanárnője. Dicséretére legyen mondva, az éneknek igen szép készültségű és lelkes, buzgó szaktanára. Mikor az igazgatónál bemutatkoztam, és kifejeztem óhajtásomat, hogy egyebek közt énekórára is be akarnék menni, a derék énektanárnő örömében azt sem tudta, hová tegyen, olyan megtiszteltetésnek vette, hogy tantárgya iránt érdeklődtem. Buzgó igyekezettel sietett bemutatni kis növendékeinek zeneelméleti tudását, éneklési ügyességét s egész osztálya együttes énekét. Eljövetelemkor a folyosón kikísérve egy szól virággal és értekezése átnyujtósá- val vett tőlem búcsút.

Füzete megértését kissé nehezíti a nép nyelvének használata, amely mellett előszavában — mások régieskedő irodalmi nyelvével szemben —• bátran síkra száll és hitet tesz. A nyelvújítás két táborának harca náluk még mindig nem ült el. Az ókori írókból vett idézeteket mai nyelvre átalakítva közli.

Értekezése megírásához az ókori irodalomban és a mai néprajzi gyűjtések eredményein végzett alapos tanulmányokat. Bevezetésében kijelenti, hogy mindenkit meglep az ókori és a mai görög életfelfogásának hasonlósága. Ha a régiek felsőbb lényeket, nymphákat láttak a természetben, a maiak védőszenteket, jó vagy rossz szellemeket látnak, akik kígyó vagy más állat alakjában hoznak szerencsét vagy veszedelmet, s akikhez keresztvetéssel vágy varázsigékkel közelednek. Az ókor műalkotásaihoz mondák fűződnek. Az Erechtheion erkélyét tartó Karyatida-szobrok holdas éjszakákon siratják testvérüket, mióta elhurcolta Elgin lord. A görög népköltészet ma is szereti a szóképeket, megszemélyesítő tevékenysége nem szűnt meg, a keresztyén valláson belől is talál teret ; ősi vallása némely szellemeit mai hite világánál,