Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - Dr. Harsányi István: Mai magyar regényírók nyilatkozata a történeti regényről
Dr. Harsány i István: Mai regényírók nyilatkozata a történeti regényről. 401 tartalmát s értékelését: mi miért tetszett benne, milyen korú tanulótársaiknak ajánlják a mü elolvasását. Hónapok teltek el, s a gyűjtemény, amely most az osztály birtokában van, egyre gyarapodott. Nagy lendülettel és szép eredménynyel ismerték meg a történeti regényeket az osztály tagjai. Akadtak olyanok, akik egészen beledolgozták magukat egy-egy korba vagy egy író müveibe. Közben érdekes témák merültek fel, amelyeknek kidolgozását megengedtem a házi dolgozatok keretében. Ilyen volt például a Margit-legenda, az Isten rabjai és Kodolányi János Boldog •Margit c. regényének összehasonlítása. Míg ez a munka folyt, több dolgozatírás keretében alkalmat adtam arra, hogy aki akar, novella formában feldolgozhasson egy-egy érdekes történeti mozzanatot. Mindenki maga kereste a tárgyat. Akadt jónéhány valóban szépirodalmi értékű, olvasmánynak is érdekes dolgozat. Egyikük Kálmán Király utolsó óráját dolgozta fel, amikor számadást készít életéről, s közben látomásként megjelenik előtte a megvakított Béla képe. Többen Hannibál alpesi átkeléséből ragadtak ki drámai jeleneteket. Akadtak pl. ilyen címek is: Kálmán király megszünteti a boszorkánypöröket; A Trasu- mennus-tó mellett vívott csata híre Rómában ; Augsburg stb. Tanári pályám legörömtelibb percei közé tartoztak azok, amelyekben ezeket a dolgozatokat olvasgattam. E „dolgozatok“ íróiban olyan élményszerüvé vált a történelemnek egyik-másik mozzanata, hogy bizonyára sohasem fogják azokat elfelejteni. A történeti tárgyú regényirodalom ismergetése során persze kitértem arra is, hogy Jósika, Eötvös, Kemény stb. hogyan vélekedtek a történeti regényről, annak feladatairól. Közösen sajnálkoztunk azon, hogy nem maradt minden írónknak az övékhez hasonló nyilatkozata az utókorra. Mikor aztán már meglehetősen kialakultak az érdeklődési körök, azt a gondolatot vetettem fel tanítványaim előtt, hogy milyen jó volna, ha a ma élő, történelmi regényeket író íróink is nyilatkoznának a történeti regény feladatairól, hiszen ma az ilyenféle" müvek aranykorukat élik, az olvasóközönség talán ezt a műfajt kedveli a legjobban, erről a műfajról beszélnek a legtöbbet. Tetszett ez a gondolat, s egy magyar órán kifőztük a haditervet. A határozat a következő volt: az osztály legnagyobb olvasottsággal rendelkező tanulói különösebb gonddal tanulmányozni kezdik egyik vagy másik író történeti regényeit, aztán a kiválasztott írónak levelet írnak, amelyben röviden beszámolnak az V. osztály munkájáról, s néhány fontos kérdést vetnek fel a történelmi regénnyel kapcsolatban. Összesen hét írót — a legismertebbeket — akart megkérdezni az osztály. Természetesen előkészítettem őket arra is, hogy esetleg egyetlen választ sem kapunk, mert hiszen íróinknak tömérdek az elfoglaltsága s nem mindenik képes minden hozzáérkezett levélre válaszolni. Hogy a választ könnyebbé tegyük, elhatároztuk azt is, hogy minden levélhez felbélyegzett válaszborítékot csatolunk. 2
