Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Dr. Péter Zoltán: A debreceni református kollégium ifjúságának telepítési mozgalma
Dr. Péter Zoltán: A debreceni kollégium telepítési mozgalma. 353 adományok kezelésében mindig a legnagyobb önzetlenség lesz az egyedül irányító elv. Ennek biztosítására az erdélyi Albina mintájára megalkotandó pénzintézetet úgy akarjuk megszervezni, hogy abban az ifjúság képviselőinek döntő szavuk legyen. Részletesen ismertettem ezt a most meginduló szervezkedést történelmi előzményeivel együtt, hogy ezután pár szóval rámutassak, mit tehet a középiskolák ifjúsága ezért a mozgalomért, s mit jelent a benne való részvétel ifjúságunk nemzeti nevelése szempontjából. Ez a társadalmi mozgalom továbbra is csak ifjúsági megmozdulás lehet. Csak az ifjúság képes akkora ideális lelkesülésre, ami ennek sikeréhez szükséges. Akit már kikezdett a kétkedés, a reális élet kiábrándító hatása, az csak félhitte! járulhat az ifjúság áldozatához szíve jobb sugallatát követve, de a lendületet, a bátor hitet csak az ifjúság adhatja. Fiatalságunk, mint az eddigi tapasztalat mutatja, hevesen érdeklődik is ezek iránt az életkérdések iránt. A mi intézetünkben minden tanári biztatás felesleges volt, egy csapásra meghódította ifjúságunkat az eszme. Nagy erre a fogékonyságuk, olvasgatnak is olyan műveket, amelyek népünk mai sanyarú helyzetét tárják fel. Tisztában vannak nemzetünk sorskérdéseivel, ha persze nem is a megoldásokkal. Légióként pedig ösztönösen érzik, hogy az ő jövőjük, az ő sorsuk forog kockán. Ennek az ügynek nem lehet jobb, lelkesebb, buzgóbb apostola, mint az ifjúság. Az ő feladata lesz tehát, amint megismerkedik a mozgalom célkitűzéseivel, módszerével, a vele összefüggő sok-sok nemzeti problémával, hogyi karolja fel, vesse belé egész ifjonti lelkesülését, terjessze, hirdesse, rázza fel a felnőttek közönyét, győzze meg a hitetleneket, hogy tenni kell, áldozni kell nekünk, szegényeknek, Tiszántúl koldusainak, ha azt akarjuk, hogy a magyar föld magyar maradjon. A debreceni kollégium ifjúsága első perctől kezdve egészében átérezte, hogy itt nem sablonos gyűjtőakcióról van szó. Ezek a hivatalos gyűjtések igen nemes célokra alig hoznak 40—50 P-nél többet a 800 gimnázistától. Tanulók és szülők egyaránt únják őket, mert bármennyire leszorította is számukat felsőbb hatóságaink böl- csesége, még mindig nagy terhet jelentenek évről-évre való jelentkezésükkel. Itt azonban ösztönösen megértették és átérezték annak jelentőségét, amiről szó van. Nem apró-cseprő könyöradományokra van szükség. Azokból jelentős eredmény nem születhetik. Egyszeri, de a lehetőség, az áldozathozatal határáig menő erőfeszítéssel tudunk csak olyan összeget előteremteni, amivel ennek a sorskérdésnek megoldásához foghatunk. A szokásos 40—50 P helyett ezért adott a mi intézetünk szegény diáksága 1200 P-t. Minden reményünk megvan arra, hogy a vidéki középiskolák ifjúsága, amely közvetlen közelről szemlélője elesett népünk nyomorúságának, ugyanezzel a fogékonysággal veszi ki a maga részét az áldozatból is, meg az eszme lelkes terjesztéséből is. Apostolokra van szükség, s ez az apostolkodás az ifjúságra vár. Itt nyílik alkalom nemzeti, faji érzésének, hazaszeretetének tettekben való megnyilvánítására. a
