Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 1. szám - Szathmáry Lajos: Az elemi és a középiskolai oktatás kapcsolódása

'28 Szathmdry Lajos : Az elemi és a középiskolai oktatcís kapcsolódása.

osztályában tölt el. A tanulóval ebben a korban foglalkozó tanítónak és tanárnak tehát számolnia kell azokkal a nehézségekkel, amelyeknek a tanuló a serdülés felé közeledvén elébe néz, észre kell vennie azokat a tüneteket, amelyek a serdülésnek, mint testi és lelki megrázkódtatással járó átalakulásnak előjelei, s amelyeknek észrevétele esetén módszert kell váltania.

Vessünk tehát a következőkben néhány pillantást arra, hogy milyen is azal—II—III. oszt. elemista kisgyermek, aki a tanító részéről egy bizonyos egységes módszert igényel; milyen továbbá az a serdülő gimnazista, akinek a kezelése a tanár számára okoz sokszor csak egyénileg kezelhető nehézségeket ; hogyan kell tehát eljárnia tanítónak és tanárnak egyaránt azzal a közbeeső 9—12 éves tanítvánnyal szemben, aki vagy az elemiben, vagy a középiskolában, de mindenesetre a serdülés előestéjén áll.

Mint ahogyan a kör kerülete egy bizonyos kis ívdarabon gyakorlati célokból még a geometriában is egyenesnek vehető, tekintsük mi most az elemista gyermeket is, meg a középiskolást is nagy általában lelki fejlődés szempontjából vett fázis-egységnek, és húzzuk meg pár ecsetvonással mindkettőnek főbb jellemvonásait.

Az elemista gyermek a tanítóval szemben befogadó, receptív magatartást tanúsít. Amit lát, hall tőle, mélyen, talán örökre a leikébe vésődik. A hangok betűképei és mozgásképzetei, a nyelvi magyarázatokból egyes műszavak és egyes példák, a hittanból egyes bibliai történetek örökre beivódnak a lélek televény mélyére. A „Z“ hangképe és a szélben hajlongó búzakalász látott-képe az ő tudatában problémamentesen azonosul. Számára az ellentétes mondat örökre az marad, hogy „megy a honvéd, áll a hadnagy“, vagy egy másik mondat, amelyikre a tanító úr azt mondotta. Ha azt kérdezzük tőle milyen a rossz testvér, habozás nélkül feleli rá : olyan, mint Kain, vagy a József testvérei. A befogadó, receptív tanulás tehát nála egyes, elszigetelt tényekre, képekre vonatkozik. A dolgokat külön- külön gyűjti memóriájába, összefüggésekre alig-alig kíváncsi, kedvenc tanítója kedvéért képes a legellenkezőbb két állítást is egymás mellett megtanulni. Ha a tanító véletlen nyelvbotlással a következtető mondatra azt állította, hogy következményes, a dolog nem üt szöget a fejébe, egyszerűen tudomásul veszi az esetet. A napi tanadagot nem kapcsolja az előbbiekhez, hanem mindeniket külön zacskóba teszi az emlékezetében. A dolgok tudomásul vétele naiv, azaz kritikátlan. Vigyázzon a tanító, a tanítványa mindent elhisz neki, mindent elfogad, ha szereti, hiszen még nincs mihez viszonyítani a tanultakat, csak a tanító úr kimondott szavához. A megvilágosító példák, a szemléletes képes-beszéd rendszerint csak megzavarják őt, és elterelik a figyelmét. (A tanító megbízza az egyik gyermeket, hogy a táblán vesszővel válassza el egymástól a fő és mellékmondatot, „Te vagy a török basa, kezedben a nagv kard, vágd le az