Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 329 nemcsak megőrizzük, de céltudatosan és fokozatosan fejlesztjük is ezeréves kultúránkat, hogy szellemi vezető fölényüket itt a Kárpátok medencéjében megtartsuk. II. A költségvetési vitának szellemi tartalmát a miniszter expozéja és főként Krompaszky Miksa felszólalása mutatja. A miniszter, hogy később ne csalódjanak benne, mindjárt első képviselő- házi felszólalásában kijelentette, hogy a humanista műveltség előharcosa. „A humanista műveltséget a reális műveltségnél előbbre teszem— mondotta —, az elméleti műveltséget a praktikus műveltség megalapozásának tartom és ettől nem tágítok.“ Ezt a felfogását többízben is hangsúlyozta, és rámutatott a latin nyelvnek és a matematikának képző erejére is a következő szavakkal: ,,A gyakorlati oktatásnak legjobb módja az elméleti oktatás, az, hogy az embereket gondolkodni tanítsuk meg. Én láttam a latinnak és a matematikának óriási észképző erejét, amikor 30 esztendő után újra átléptem különböző középiskoláknak küszöbét, mint közoktatási tanácsi elnök. Ha utána egészen elfelejti is a tanuló, amit ezekből az iskolában tanult, és két év múlva abból a latinból és matematikából, mint tananyagból nem is tud semmit, ezek beolajozzák eszének csapágyait, mert erre alkalmasak ezek a tárgyak“ (Képviselőházi Értesítő, 328. szám, 642. lap). A túlterhelést a miniszter szerint nem a tankönyvek anyaga, hanem az osztályok túlzsúfoltsága okozza. Nem is az a fontos, hogy mit tanítunk, hanem az, hogy hogyan 1 A lényeg az, hogy az az ember, aki egyszer megtanul valamiféle matérián tanulni, dolgozni, az más matériával is fog tudni dolgozni. A módszert tehát — amint látjuk —, helyesen értékeli a miniszter. A tanárok előmenetelénél a protekciót kizárja. A rangsor megállapításánál gondja lesz arra, hogy kiválassza, szemmeltartsa és megtalálja azokat a tanárokat, akik valóban nevelni tudnak, és gondja lesz arra, hogy észre is vegyék ők is és mások is, hogy a miniszter ezt észrevette. Elítéli a tanulóknak iskolafenntartási célokra való gyűjtését, és nem híve a tanári munka elbürokratizálásának, ,,mert a robotember robotembert nevel“ (1. u. o. 646. lap). Az idegen nyelvek tanulásáról így vélekedik : „Nem tartom szükségesnek, hogy a középiskolából évenként kikerülő 6000—7000 gyermek mind tudjon idegen nyelveket, egyet vagy kettőt. De feltétlenül fontosnak tartom, hogy 2000 vagy 2500 jól tudjon nyelveket.“ A helyettes tanárok várakozási idejét a hat-ki lene évről kettőre kívánja leszállítani. Híve a felekezeti oktatásnak és ápolni kívánja a felekezeti békét. „Ostorozni, büntetni és irtani kell a gyűlöletet, mert ez vezet a társadalom romlására ; jutalmazni a szeretetet még akkor is, ha ez önmagában is lelné jutalmát.“ Nem engedik a Prot. Tanügyi Szemle keretei, hogy a miniszter egész átfogó kulturális programmját felvázoljuk. Expozéjának pedagógiai szentenciái arról tanúskodnak, hogy a nemzetnevelés hivatott vezetőjét tisztelhetjük személyében. Krompaszky Miksa a tanárok anyagi helyzetének javítását kívánja, mert „az új reformokat az életben lelkileg megelégedett, anyagilag független, olyan tanárság hajtja végre, amelynek az iskolán kívül semmiféle más gondja nincs“. Sajnálattal látja azonban, hogy a tanárság lelki depressziójának feloldására semmiféle intézkedés nem történt. Rámutat, hogy milyen végzetes „circulus vitiosus“ martaléka lett a tanárság ötödéves korpótléka, amelyet azzal az indokolással szüntettek meg, mert hiszen a tanárságnak mellékfoglalkozás révén van megfelelő rekompenzációja. Azóta történt az, hogy a tanárság minden néven nevezendő mellékfoglalkozástól eltiltatott, tehát nem lehet semmiféle rekompenzációja. A túlterhelést abban látja egyfelől, hogy „az egyes tanárok túlságos szak- szerűségbe tévedve, házi munkával halmozzák el a tanulókat, és másfelől,
