Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Megjegyzések
322 Megjegyzések. Romániában esetleg francia. Ahhoz azonban, hogy igazán beléjük láthassunk, szükség volna az illető nép nyelvének megtanulására. Maga a megismerés sokkal nagyobb igényű munka, a levelezés itt csak kezdő lépés lehetne, mert valljuk meg, ez számunkra szomszédság bár, de mégis idegenebb terület, mint bármely európai ,,nagy nép“ élete. Igen jó volna, ha bizonyos pályákra készülő magyar értelmiségű fiatalember tényleg vállalkoznék is ezeknek a nyelveknek a tanulására. Akkor válnék igazán minden hozzáférhetővé : könyv, újság, rádió, élőbeszéd. Ahhoz, hogy az ilyen munka hasznos legyen, elő kellene készíteni, megadni a tárgyi indítást is. Most azonban nem ez adott tollat a kezembe. Sokkal mélyebben fekszenek szívemen azok a kapcsolatok, amelyeket Csonka-Magyarország és az elcsatolt területek ifjúsága kötött kellene kiépítenünk. Tudom, hogy voltak és vannak ilyen irányú kapcsolatok : magyar cserkészcsapatok vettek részt a román nemzeti jamboreen, ahol meglátták egyet-mást kisebbségi magyarjaink életéből (lásd Ravasz György : Ahogy mi láttuk Erdélyt, „Fiatal Magyarság“, 1938 októberi szám) ; az erdélyi magyar fiatalság viszont szép számban jelenik meg a debreceni egyetem nyári tanfolyamain. Egyéb ifjúsági kapcsolatról viszont nem igen tudok ; különösen nem olyanról, amelyben középiskolás fiatalságunk nagyobb számban lenne érdekelve. Tudom, hogy minden ilyenfajta kísérlet akadályokba ütközhet éppen az utódállamok elzár- kózási törekvései folytán. Azt is tudom, hogy hivatalos magyar szervek, diáklevelezési iroda útján ilyenfajta felhívással kisebbségi magyar intézethez, iskolához fordulni nem lehet a nélkül, hogy az irredentizmus megsemmisítő vádja ne zúdulna az illető intézetre. Aki azonban azt hiszi, hogy ezek a korlátok ledőlnek akkor, ha szerb, román, vagy cseh hivatalos közegeken keresztül közeledünk feléjük, súlyosan téved. Meg lehet azonban oldani a közeledést más úton : vannak közülünk sokan, akinek ismerőse, barátja, rokona : pap, tanár, tanító, bármely pedagógiával foglalkozó magyar.ember, szívesen áll segítségünkre, és szívesen juttat el magyar kollégájához néhány diákcímet, továbbítási szándékkal. A levelezésnek én magam is ezt az útját választottam : erdélyi leányok igen nagy örömmel és meglepően nagy számban fogadták el a levelezési felhívást. Amennyiben az ilyenfajta ismerkedésnek teljesen privát jellege van, és amennyiben minden éretlen és meggondolatlan, könnyelmű kijelentés távolmarad ezekből a levelekből, nincsen sem cenzúra, sem rendőrség, sem egyéb hivatalos tényező, ami gáncsot vethetne. Következőkben arról szeretnék szólni, miért tartom ezt a kapcsolatot különösen fontosnak. Ha egészen tárgyilagosak akarunk lenni, a Trianon utáni helyzet a magyar tudat feltétlen szűküléséhez vezetett ifjúságunk lelkében. A háború utáni generáció számára a csonkaország statusquot jelent. Az irredentanevelés nálunk nem hiányzik ugyan : földrajzunk, történelmünk, irodalmunk az integer Magyarország képét vetíti a magyar diák elé. A Magyar Hiszekegy mindennap emlékeztet minket megcsonkított voltunkra. Az a kérdés azonban, jelent-e ez közvetlen és személyes élményt a mai 18, vagy éppen 16 éveseknek? Az a keserű megrázkódtatás, amit mi, felnőttek, mindnyájan éreztünk, mikor a történelmi Magyarország összeomlott, az ő lelkűktől teljesen idegen. Az a magyar világ pedig, amelyik túlesik a határokon, teljesen ismeretlen előttük. A magyar irredenta legtávolabbi céljai, ha realitásokat nézünk, egészen ködös messziségben feküsznek : lassanként rátelepszik a hétköznapok és örökké hangoztatott szólamok közönye. Arról a magyar életről pedig, amelyik még ma is sokszor követel véres áldozatot, jóformán semmit sem tudnak. Nem ismerik szenvedéseit, küzdelmeit és hősi erőfeszítéseit. A magyar iskolából és egyáltalán a magyar nevelésből hiányzik ma még az aktualitás iránti érzék és frisseség : hiányzik az újság és folyóirat bekapcsolása. Ugyanakkor a határokon túl felnő egy másik magyar ifjúság ; szülein, anyanyelvén, családi tradícióin keresztül talán belekapcsolódik egy magyar múltba, amelyik közös a mieinkkel. Némi tudata mégis más középpont körül forog ; bármennyire nem rokonszenves előtte az idegen uralkodó-fajta, az a kép, amit a mai Magyar
