Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Gulyás József: A tanár társadalmi tevékenységéről
Gulyás József: A tanár társadalmi tevékenységéről. 303 A tanár társadalmi tevékenységéről. Űj közoktatásügyi miniszterünk, gróf Teleki Pál, a „Néptanítók Lapja“ 1938 júliusi 13. számában „Feladatunk“ címmel vezércikket ír, melyet a lap 32,000 példányban, különnyomatként elküldött a nevelésügy munkásainak. Ebben a cikkben ezt mondja egy helyen : „Nemcsak az a nézetem, hanem az a tapasztalatom is, hogy mindenki legtöbbet azzal használ az országnak, ha a saját munkakörét egyéniségének minden képességével és értékével kitölti, nem sokat avatkozik mások dolgába, és az egyéb munkakörök felől való nézeteit és általában politikai nézeteit. . . ott és akkor nyilvánítja, amikor ennek helye és ideje van... És ez a fentiek szerint különösen a pedagógusokra áll...“ Néhány évvel ezelőtt nagy vita volt a felől, hogy szabad-e a lelkészeknek politizálni. Újabban rendelet jelent meg arról, hogy a tisztviselőknek nem szabad politizálni. A tisztviselők közé számítódik a tanár is, tehát neki sem szabad politizálni. Márpedig ma az emelkedés s előbbrejutás egyik eszköze a politika. Ha a tanár elvégzi (és pedig jól elvégzi) a munkáját, jutalma csak az u. n. szamárlétrán való előhaladás. (Ugyané cikkben a miniszter azt mondja, hogy nem találja helyesnek gépiesen a rangsorhoz való ragaszkodást, hanem szükségesnek tartja számbavenni a hazafias magatartást, a hazafias nevelésben elért sikereket, a pedagógiai érzéket, az erkölcsi és vallásos érzést, a tanítási készséggel párosult tudást s az egyetemi tanulás alatt elért eredményeket is.) Jól látták ezt már régen is egyes törekvőbb emberek. Ismertem olyan tanítót, aki nyugdíjaztatta magát, mint tanító, s a közügyekkel kezdett foglalkozni, és lett képviselő, mezőgazdasági kamarai alelnök. Végül mint felsőházi tag hunyt el. Ha tanító maradt volna, vitte volna ilyen magasra? De én most tulajdonképpen nem a politikai szereplésről akarok beszélni, hanem a tanár társadalmi tevékenységéről. Mert a miniszter cikke erre is céloz: a tanár töltse be munkakörét, és ne avatkozzék a mások dolgába. Tényleg így áll-e a helyzet? Ha megnézzük az 1935. évi VI. te. Végrehajtási Utasítását, annak 39—40. pontja arra utasítja az iskolalátogatót, hogy érdeklődjék az igazgatónak és a tanároknak a város életében való szereplése iránt, és hasson oda, hogy az intézet a székhely társadalmi életében méltó helyet foglaljon el, és előadásokat tartsanak a tanárok. A református Rendtartás (1927 : 87., 90., 91., 92.) és az Egyházi Törvények V. cikkének hatodik részében a 97. § is úgy intézkedik, hogy „a tanár hivatása betöltését akadályozó tisztséget vagy megbízatást el nem fogadhat, de hivatalával megegyező, állása súlyát és tekintélyét emelő s iskolai munkájában nem gátló egyházi, társadalmi és köztisztséget viselhet“. (Ugyané rész 89. §-a azt mondja, hogy politikai pártküzdelmektől tartózkodni köteles.) A régebbi
