Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Horváth Károly: Az énektanítás időszerű kérdései
Horváth Káról)/ : Az énektanítás időszerű kérdései. 267 s hogy a szín azt a különbséget jelenti, ami apuka és anyuka hangja, meg az ember és a hangszer, vagy pl. a hegedű és trombita hangja között van (érzékelés). Ha már ezt megfigyelték a tanulók, próbáljanak énekelni kórusban vagy egyenként magasat, mélyet, hosszút, rövidet, erőset, halkat; nem baj, ha hamis, nem baj, ha csúnya, hadd mulassanak rajta, de csak fegyelmezetten. Ez már kiinduló pont lehet a legközelebbi órán, amelynek anyaga a három első hanglépcső. Próbáljunk lentről indulni, mintha lépcsőn mennénk, megállunk a harmadik hangnál s megfigyeljük őket (tudatosítás). Mutatjuk az ujjunkkal, lerajzoljuk vonal-Jutkával, elnevezzük nevekkel, számokkal, majd betűkkel, végül írjuk hangjegyekkel (szemléltetés), s jöhet a Nótáskönyv első dallama. Előbb ujjúkkal mutatják a hangjegyeket, s dúdolva mennek utána hangjukkal fel vagy le, aztán hangnévvel, aztán szöveggel éneklik. Az I. osztályban a hangmagasság fogalmának és a három első lépcsőnek megértése után a metrum megfigyelése következik ismert dalokon. Hogy tudnám megmérni a hang hosszúságát? Egypár kisegítő kérdés után rájönnek növendékeink a karmester szerepére. Most pedig mindnyájan karmesterek leszünk és próbálunk hosszú (kétütéses) és rövid (együtéses) hangot és szünetet kimérni. A metrikai értékek általános elnevezését egy kör (egész, óra) és annak óraszerű osztása (fél, negyed) rajzolásával novemberben könnyen megtanulják majd ; most egyelőre az ütések számával mérik a hang hosszúságát. Az érzékelés után jön a jegy. Az indulóra való emlékez- tetésből (grammofon !) hamarosan megérzik a hangsúlyt, s már kész is az ütem fogalma. Ha meg néhányszor változtatjuk az ütemezés gyorsaságát (öreg ember lassú mozgása, veréb vidám ugrálása, altatódal, játékdal, stb.) megértettük azt is, mi a tempó, s jöhet a jelzése akár idegen szavakkal is. A hangsor kiépítésére a lépcsővel vagy létrával, a hangsor kibővítésére a padlással és pincével, az oktávra a mennyezetig ugró lapdával való hasonlítás és szemléltetés eléggé célravezetők. E ki- terjesztés megértése után következik az á-moll skála. Az á-hangon végződő, erre a célra szerkesztett dallamon megérzi a gyermek a két skála lényegét a tonika befejező jellegéből. A tanár hangneves énekére ők maguk állapítják meg, hogy be van-e fejezve a dallam, vagy nem. A melódiát természetesen úgy irányitjuk, hogy c-re, vagy á-ra jussunk. így állapítják meg, hogy a már ismert (január) C-dur mellett van még egy skála. Következik a grafikon és az összehasonlítás, majd a két egész, illetve egy egész és egy fél távolság kiéneklésével a két skála tudatosítása. A történeti hangnemekre a durtól, molltól eltérő finalis figyelmezteti a gyermeket, de csak a II. osztályban. Nehezebb már kissé a módosítások érzékelése és tudatosítása a II. osztályban. Ennek legegyszerűbb és legkönnyebb módja felemelésnél a dur tónika-vezérhang kismásodnak a 8. fokról az 5-re való transponálása. Szöveget is adhatunk neki egyszerű ritmusban :
