Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Horváth Károly: Az énektanítás időszerű kérdései
Horváth Károly : Az énektanítás időszerű kérdései. 261 VIII. o. Egyházi énekek (dicséretek). Szemelvények a vokális magyar zene történetéből. Az előző osztályokban tanult magyar zenetörténeti emlékek felelevenítése. A magyar zenetörténet rövid áttekintése. Ének-, hangszer- és grammofon-bemutatások; hangversenyek, esetleg operaelőadások magyarázattal előkészített látogatása ; rádióműsor figyelemmel kísérése és megbeszélése. Az ének tanítása a magyar középiskolában, a református intézetek magasrendű zenei nevelése. IV. Ez a tananyagtervezet az Egyetemes Konvent felhívására, az 1909-ből való református tantervnek és az alsóbb osztályok állami tantervének alapulvételével készült. Ha a református intézetek fenm tartótestületeinek áldozatkészsége megtalálná az anyagi feltételeket a kivitelére (tanár, tankönyv, tanterem, szertár), iskoláink énektanítása nagy lépéssel haladna a tökéletesedés és az egység felé, s az iskolát változtató tanulóknál nem lennének olyan óriási különbségek az énektanulmányokban. Ma —- sajnos — megvannak. De talán még nagyobb az eltérés iskolák és tanárok között a tanításban követett tanítói eljárás tekintetében. Ennek egyik oka az, hogy a kevés óraszám folytán a legtöbb intézetben nem kap külön tanszéket az ének, hanem óraadók tanítják több-kevesebb képzettséggel és a szerény mellékkeresethez mért buzgósággal, esetleg óraszámpótlékul kapják a rendes tárgyak tanárai közül azok, akiknek szaktárgyaikból kevés óra jutott. A műkedvelő énektanító nem ismerheti és sokszor nem is ambicionálja a módszeres munkát. De még a rendes énektanszéken működő tanár is teljesen magára van utalva módszeres eljárás tekintetében, mert szaktanári látogatásokra — egyedül lévén az intézetben — nincs alkalma. S ha az egyöntetű metodikai eljárás érdekében meg is látogatja néha a másszakos kartársak óráit, saját munkakörében alig szerezhet tapasztalatokat, legfeljebb nagyobb városokban, iskolaközi látogatással. Pedig a hospitálásokból minden körülmények között csak haszna lehet iskolának és tanárnak. Ha a tanár jobbat lát a saját eljárásánál, impulzusokat kap, ha rosszabbat, akkor önbizalmát növeli, s ez mind a kettő jelentős munkatényező. Jó lenne tehát, ha az énektanárok megismernék egymás munkarendjét. Az egységes eljárás kialakításában az ének tanulmányi felügyelőjének jelentős szerepe lehet. A korszerű és egyöntetű énektanítói eljárást újabb időben nagy mértékben elősegíti a Magyarországi Énekoktatók Országos Egyesületének hivatalos lapja, az Énekszó (Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, I., Fery Oszkár-u. 55.) is, amely az énekoktatás minden fokán ad gyakorlati tanácsokat, útmutatásokat a karénekléshez és behatóan foglalkozik általánosabb szempontú énekpedagógiai kérdésekkel. Szabados és Kacsóh régibb pedagógiai munkái mellett nagy
