Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vázlat a gimnáziumi magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatáshoz
Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vázlat. 256 szerű emlékezésre tekintő érettségi vizsgálatnak igyekszik eleget tenni, igen tökéletlen eljárás. 3. Történeti ismeret nem alakulhat ki adatok nélkül. De az adatok közül csak azokat szilárdítsuk meg, amelyek az időben való eligazodáshoz szükségesek. A főhangsúly mindig azokon az ismereteken legyen, melyekhez a tanulók az olvasmányok segítségével jutottak. A megbeszélések menetének és végeredményeinek bizonyos mértékű Írásos rögzítése nélkülözhetetlen. Nem arról van itt szó, hogy a tanári prelekciót jegyeztessük, hanem az óra munkanaplójának készítéséről. Ez nem arról ad számot, hogy mi mit „adtunk elő“, hanem hogy az osztály mit „dolgozott“. Még legnagyobb íróink életrajzai se szerepeljenek mint különálló „leckék“ vagy „tételek“. Ugyanígy egészen élettelen módszer e nagyok munkásságának műfajok szerint való szétdarabolása. Az ifjúságot élet és alkotás együttes mozgása érdekli : legnagyobb íróinkat tárgyaljuk életük és fejlődésük szakaszai szerint. Addig is, míg tankönyveink ennek megfelelően átalakulnak, forduljunk tanácsért azokhoz az újabb monográfiákhoz, melyek íróink legjobbjairól szólnak. A régiség anyagát és a róla való ismereteket mindig koregységek szerint kell csoportosítani. Állítsunk a középpontba egy jellemző egyéniséget vagy művet. így tudunk megfelelni legjobban a „történeti érték“ követelményének. Ugyanez a csoportosító elv áll a nagy írókat összekötő vagy a fellépésüket előkészítő kisebbekre is. Régi nyelvünk sajátságait nyelvemlékeinken, irodalmi nyelvünk fejlődését pedig az egyes stílkorszakokat jellemző szövegeken (kódex- stílus, Pázmány, nyelvújítás stb.) mutatjuk be. 4. A szóbeli előadás gyakorlásának ugyanazok az eszközei állnak rendelkezésünkre, mint az előző osztályokban. Az írásbeli dolgozatok részben a megismert történeti anyaggal foglalkoznak, tehát áttekintések, összehasonlítások és elemzések. Ezekkel a dolgozatokkal gyakran együttjár az a fajta anyagbőség, mely a tanulók válogatni nem tudásának jele. Főként a házi dolgozatok hajlamosak arra, hogy lexikális anyagfelsorolásokba meneküljenek. Magában a dolgozatok stílusában is jelentkeznek bizonyos kinövések. Jelentkezik az az áltudományos nyelv, mely nagyhangúan, de ugyanakkor idegenszerű feszességgel „állapít meg“ bizonyos igazságokat. Ez ellen csak úgy küzdhetünk, ha felvilágosítjuk a tanulókat, hogy az irodalom ügyeiről is lehet természetes és erőltetés nélküli nyelven írni. Az irodalmi tételnek a tanulók lelki világához való közelítése itt is szükséges. A tanári ötletességtől függ, hogy ez mennyire sikerül. Korok és egyéniségek szembeállításai, írói életmozzanatok novelli- zálásai lehetnek változatosságot és nagyobb érdeklődést biztosító feladatok. Adjunk mindig több, az élet és az ismeret különböző területeiről való tételt, hogy az egyéni hajlam megtalálhassa azt a neki legjobban megfelelő gyakorlóteret, melyen kifejező készségét formálhatja és erősítheti. Budapest. Dr. Kerecsényi Dezső.
