Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vázlat a gimnáziumi magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatáshoz
252 Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vázlat. mélyebben járó elemző móddá. Az olvasmányok tartalmi és egyéb jellegű számonkérése innen kezdve nagyobb egészekre is tekint, és megkívánja bizonyos rendező és áttekintő képesség jelenlétét. 2. Az olvasottak nevelő erejének érvényesítése ugyanúgy történik, mint előbb. A cél a népi közösségtudat megépítése és megszilárdítása. Ez a munka nem retorikus szólamok ismételtetése, hanem gyakorlati. Lényegében semmi más, mint élménnyé tevése annak, hogy a magyar életnek sokféle és érdekes formái vannak. Tájak és életmódok, szellemi megnyilvánulások (nyelv, népi költészet, jellegzetes foglalkozások, népművészet) felfedezésére indulunk, valóságos belső vándorlásra, amelynek folyamán mi magunk nemcsak megismerünk valamit, hanem többé és egészebbé is válunk. Tájak, életmódok és társadalmi osztályok választóvonalait töröljük el, és megmutatjuk azt a széles hátteret, mely az egyén élete mögött megtalálható, s amely nélkül az az egyéni élet gyenge és esendő. 3. A nyelvtani ismeretekben a rendezés és a rendszerezés folyik. Az.a tisztán az olvasmányra építő tanítási mód, mely az első két osztályban uralkodik, itt nem vezet célra. Példaanyagunkat tágabb körből kell vennünk. Gyakran van arra szükség, hogy a nyelvi tények megfigyeléséhez és rendszerbe állításához előre elkészített példaanyaggal induljunk. Ez annál természetesebb, mert már bizonyos ismeretanyagunk van, amelyre építhetünk. A régi anyag megadja a rendszerezés egység-kereteit (hangtan, ragozás, szóképzés, stb.), az új pedig elvégzi a viszonylagos teljessé tevést. Az irodalomismereti fogalomalkotás, noha ezen a fokon erősen gazdagodik, korántsem törekszik teljességre. Egybevetések, tartalmi és formai megbeszélések segítségével meghatároztatjuk azokat a műfaji kereteket, melyek az olvasott művek megkülönböztetéséhez szükségesek. Mivel már minden műfaji keretből van olvasmányi példánk, elkülönítjük a szépirodalom három táját (líra, epika, dráma), és a IV. osztály végén ebbe a tágabb keretekbe helyezzük el a megismert műveket, s ezeken belül is elvégezzük — de mindig a tapasztalat alapján — a szükséges csoportosítást. Terjedelmesebb olvasmányunk is lévén (Toldi), vele vezetjük be a szerkezet alapfogalmait. Az olvasott költemények formai sajátságaiból pedig elvonjuk a legszükségesebb verstani ismereteket. A stílus-jelenségek és törvények legfontosabbjainak megismertetése ennek a két osztálynak a feladata. A sorrend : előbb a próza, azután a költői stíl. Ebben a munkában különösen gazdag példaanyagra van szükségünk. A magyar prózastíl főtörvényeinek (magyarosság, világosság, szabatosság) megállapíttatásában a helyes és helytelen ellentét-párjaival való munka a leggyümölcsözőbb. Kerüljünk mindenfajta elméletet, különösen pedig a költői stílus hatóeszközeinek (megszemélyesítés, metafora stb.) megláttatásában. Inkább arra figyeltessünk, hogy mily többletet hoz a költő ezekkel a stílusba.
