Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vázlat a gimnáziumi magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatáshoz
250 Dr. Kerecsényi Dezső : Módszertani vázlat. Két-két osztályt egységnek tekintve haladunk végig a gimnázium fokozatain. Az új tanterv némi alapot is ad ehhez. I—II. osztály. 1. Olvasmányanyagunk itt még tartalmában igen mérsékelt igényű. Kezdetben még terjedelmük is olyan, hogy egyetlen tanórán elolvashatok és legalább tartalmilag megtárgyalhatok. Bármily egyszerűek is azonban olvasmányaink, alapos megbeszélésükre van szükség. Ezekkel a megbeszélésekkel győződünk meg a megértésről, s ugyancsak így értékesítjük az olvasmány emberformáló erejét is. A tartalmi megértés néhány feltűnőbb akadályát már a mi felolvasásunk közben, egy-egy odavetett magyarázó szó segitségével (de csak a prózai olvasmányokban !) el tudjuk tüntetni. Magyarázni való még ez után is akad. A felolvasás után adjunk néhány percre alkalmat a tanulóknak, hogy ők maguk tehessenek fel egy-egy szóra vagy kifejezésre vonatkozó kérdéseket. Ezzel részben bátorítjuk a tartózkodóbbakat is a megszólalásra, másrészt pedig, lévén az ilyen magyarázatot váró szó vagy kifejezés megtalálása valóságos „felfedezés“, rákapatjuk őket az erősebb, a részletekre is menő figyelésre. Utána mi teszünk fel kérdéseket. Igyekezzünk arra, hogy lehetőleg tanítványaink végezzék el a szó- és kifejezés-magyarázatot. Itt megint nevelő szempontok is vezetnek bennünket. Olvasmányaink különféle életkörökből valók, s mindig vannak tanítványaink, kik egyikben vagy másikban különösebben jártasak (falusi élet, mesterségek, tájak stb.). így mindenki a maga különleges ismereteivel járulhat hozzá a végső eredményhez. A megértést elősegítő magyarázatok után közös munkával elkészíttetjük az olvasmány cselekvényanyagát rögzítő, igen röviden fogalmazott mozzanatvázlatot. Ezzel adjuk tanítványaink elé azt a módot, ahogyan az olvasmányt a maga egészében megmarkolhatják. 2. Az olvasmánytárgyalás második lépése az a megbeszélés, mely már a nevelés követelményeinek való elégtevés felé visz bennünket. Voltaképpen azt tesszük, hogy a cselekvény-anyagot, az előforduló személyeket, helyzeteket értékeljük. Mi tetszik és miért? — ezeknek a kérdéseknek a változataival ébresztjük rá a tanulókat arra, hogy az események, a cselekedetek mögött az irányító lelket is felfedezhessék. így kapcsolhatjuk össze az olvasmány mozzanatait az ő életükkel is. Ez a megbeszélés azonban kerülje a száraz tanulság- levonást mint végeredményt. Ne is legyünk hosszadalmasak, s ha valahol, itt van szükség arra, hogy az ilyen megbeszélő óra könnyedén, a beszélgetés hangján folyjék le, nem pedig valami erkölcsprédikátori tónusban. Adjunk minél bővebb alkalmat a tanulók megnyilatkozásainak. A mi róluk való ismeretünk is gazdagodik ezzel. 3. Azt a néhány és a szabatosságot még nagyon is nélkülöző irodalomismereti fogalmat, amelyre itt szükségünk van, az olvasmányok alapján határoztassuk meg. A mód itt az azonosak és a különbözők egymás mellé állítása. így jutunk el néhány műfaji fogalomig (mese, monda, legenda, elbeszélés) és bizonyos formaismeretig
