Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 5. szám - Belföldi és külföldi lapszemle

236

Belföldi és külföldi lapszemle.

Kiemelkedő érdekességű H. Volkmann tanulmánya: „Der Prinzipat des Augustus.“ A principátus lényegét az államjog fogalmaival kimeríteni nem lehet. Az újabb kutatás a patrcnus és kliensei ősrómai viszonyából igyekszik, meglepő sikerrel, Augustus állását megérteni. E kölcsönös segélynyújtás (officium) nem volt szabályoknak alávetve: a bizalmon (fides) nyugodott. Klientélájuk által szereztek a római köztársaság nagyjai maguknak hatalmas pártot, mely a barátság (amicitia) kötelékével összefűzve megszerezte nekik a vezető állásokat és szükség esetén fegyveres támogatást is nyújtott.

Már a fiatal Octavianus ily klientélába gyüjté maga körül Julius Caesar veteránjait, így jutott a triumvirek közé. S midőn később Antoniusszal törésre került á dolog! Itália s a nyugati provinciák (32. Kr. e.) oly hűségesküt tettek Augustusnak, melyet a kliens szokott patronusának : megfogadták, hogy személyes ellenségei (inimicus) lesznek azoknak, kik Octavianus ellenségei. Szó sincs a rés publicáról: Augustus nem akarta, hogy két Róma álljon egymással szemben, meg akarta őrizni a privát-ellenségeskedés színét, hogy a későbbi kiengesztelődést Antonius híveivel lehetővé tegye. így csupán Cleopatrát nyilvánították hostis-nak. Actium után az autoniánusok s a keleti provinciák is ily kliensi hűségesküt tettek.

E hűségi és védenci-viszonynak megfelelően a senatus 27-ben Kr. e. a cura et tutela rei publicae-t ruházta Augustusra : ő lett az összes polgárok patronusa. Érdekes, hogy Cicero is a jó uralkodót tutor ct procurator rei publi- cae-nek nevezi (De re publ. II. 29. c.). Pompeius is Ttooaza zrjS zoif őrffiov : a község patronusa akart lenni.

Látjuk, mennyire a köztársasági ideológia tiszteletben tartásával akarta berendezni uralmát Augustus ; így azt kifejezetten tekintélyére, audoritas-ára s nem potestasra alapította. A népet pedig gabonaosztás, pénzadományok, egészségügyi berendezések s egyéb jóléti intézkedéseivel nyerte meg : s e jótékonyságot mindig, mint személyes kegyelmi aktust tüntette fel, mely nincs törvénnyel szabályozva.

Heidenreich az Ara Pacis Augustae reliefjeiret szólva kiemeli ennek alapeszméjét ; tartalma és célzata : a római állam (Róma istennő 1) s a római nép (az ünnepi menet !), istenei (a Földanya, továbbá Róma Pax és Honos-szal) és ősei (Aeneas !) s az egésznek élén a császár, ki Aeneas felé fordul, kifejezve, hogy a Jelen : beteljesedése az ősrómai múltnak. így a relief azt mondja, amit Vergilius és Aeneise I. és VI. É.-ében.

Elfogult és egyoldalú H. Berve tanulmánya : Staat und Staats}jesinnuii(j der Griechen. A totális államot igyekszik a görögöknél kimutatni, mégpedig úgy, hogy szembehelyezi a polist — a vallással. Szerinte ,,az V. század polgára számára az élet értékei s ideáljai : városa nomos-ában (törvénye és hagyományában) voltak leszögezve ; itt vannak az ethikai követelmények is fölállítva, mert nem a vallástól, nem az istenektől erednek a polis számára a morális parancsok“. Mintha a szerző elfelejtkezett volna arról, hogyan alapítottak az antik népek várost : közös kultusz elállításával ! A nomos aztán e kultusz folyománya : „az emberi törvények az egy, isteni törvényből táplálkoznak“ — mondja Herakleitos. A trójai penatesek számára új hazát keresni s így Itáliában Tróját feltámasztani volt Aeneas missziója is. Államot és vallást az antikvitásban egymástól elválasztva eldondolni se lehet. Solon elégiái Pallas Athene ragyogószemű, józan okosságát lehellik. Minden nagy erény az istenektől jön : a testi-lelki tisztaság, az önismeret és az önmérséklet erénye Apollontól; a vérbosszút, önbíráskodást Pallas Athéné szünteti meg az Areopag fölállításával (Aischylos : Eumenides), a szabadság nagy eszménye Zeus Eleutheriostól jön, ki az oltalomra szorulók védője is (Z. Hiketésios). Csak így, e vallásos lélekből érthető meg, hogy a görögök fénykorukban önként odaadták magukat nagy céloknak. A görög és római az életet mindig úgy látta, hogy annak fényt, értéket, nagyságot az istenek jelenléte ad : a Múzsák ihletik a nagy dolgok alkotóit. Az állam, a nép — antik felfogás szerint is — annyiban értékes, amennyiben örök, isteni értékeket igyekszik megvalósítani.

ÍE. I^över ; Sallust im Unterricht c, értekezése helyesen eineji ki a S. olvasá-