Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 5. szám - Megjegyzések
228 Megjegyzések. Ha ez a szám a szükségletnek meg is felelne* mégis különös volna az, hogy a föltétlenül szükséges két tanítóképző-akadémia mellet egy tanítónőképző-akadémia felállításához az ev. egyháznak már ne legyen módja. Pedig minden kulturális intézményünket nemcsak megtartani, hanem a kor kívánalmainak megfelelően kifejleszteni is elsőrendű feladata az ev. egyháznak. Áll ez különösen a mai időkre, amikor szebb jövő felé indul a nemzet, amikor ezekre az intézetekre és azok áldásos működésére hazánknak és egyházunknak egyaránt nagy szüksége van. Miskolc. Molitor Gusztáv. MEGJEGYZÉSEK A debreceni óravázlatok mániájára. Á Protestáns Tanügyi Szemle 1937 decemberi számában a „Megjegyzések“ c. rovatban örömmel és meglepetéssel olvastam debreceni kartársaim óravázlatait. Örömmel, hogy vannak bátor emberek, akik az óravázlatoknak sok kínos kérdést felvető tüskebozótjához útvágó kaszával hozzá mernek nyúlni; meglepetéssel, mert végig olvasván őket és időbeosztásukat mérlegelvén, arra a belátásra kellett jutnom, hogy a közölt vázlatok egyike-másika erős hajszolással elvégezhető ugyan, de ha” el is végezték — mint ahogy írva vagyon -—, nem lehet azokon szerény véleményem szerint Isten áldása; Előre bocsátom, hogy az óravázlatnak híve vagyok mindaddig, amíg nem köti meg a kezemet, amíg nekem csupán általános elgondolást nyújt a feldolgozandó anyagról és a feldolgozás módjáról. De nyomban ellensége leszek az olyan óravázlatnak, amely akár időbeosztásának két-három percre kiszabott merevségével akar megkötni, akár egy (mai 45 perces) óra keretébe zsúfolt elvégezhetetlen anyagmennyiségével akar megszédíteni. Dűlt betűkkel szeretnék egy igazságot kartársaim figyelmébe ajánlani : „A tanítás is, a nevelés is érlelő folyamat; az éréshez pedig idő kell 1" Idő, idő, sok idő ! Időt kíván az anyag közlése, időt annak percipiálása, időt, sokkal több időt annak appercipiálása és még több időt az emlékezésbe vésés, a begyakorlás. Időt kíván a lelki ráhatás, a pedagógus személyiségének érvényesülése, a nevelő érzelemkeltés, időt a feltámadó érzelem gyakorlati elmélyítése. Pedig még nem is említettem a nagyon szükséges számonkérést, amiben a diák nemcsupán szigorúságot és gyorsaságot, hanem némi kis türelmet is kíván, mert hiszen, ha minden diák olyan jól tudná mindig a leckét, amint mi kívánjuk, akkor talán ez a nagyon szükséges rossz, a számonkérés el is maradhatna. Pedig a diák elvárja az osztályozást, a felsőbb hatóság kívánja a szelektálást, a szülők is meg-megkérdik a tanárt gyermekük előhaladása felől. Ez a mérlegelő, ítélő munka a tanártól is időt kíván, mert hiszen az egyesekkel, személy szerint való foglalkozás el sem képzelhető idő hiányában ; személy szerint való foglalkozás nélkül pedig nincs igazságos bírálat. Ma általánosnak tapasztaljuk azt a törekvést, amely az óra súlypontját a számonkérésről az új anyag előkészítésére helyezi át. Átlag 15—20 percet szánunk a számbavételre, és csak megalapozási, azaz előkészületi jelentőséget tulajdonítunk neki. Amint a megalapozás megtörténik, rohanunk tovább, mert hajt a percmulató. Ha azt mérnök állítani, hogy ez nem helyes módszer, nyomban fejünkre idézzük összes pedagógiai tekintélyeinket, s a modern követelmények szempontjából vaskosan ósdiaknak fogunk bélyegeztetni. Tisztában vagyok a veszedelemmel. De engedtessék meg nekem, hogy ebben a mai magyartalan és tekintélyromboló korban egyszer mégis szót emeljek
