Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 5. szám - Gulyás József: Az iskola és a szülői ház összefogása a szélsőséges mozgalmak ellen való védelem érdekében
222 Gulyás József: Az iskola és a szülői ház összefogása. Ezekből megállapíthatjuk, hogy ma is vannak olyan törekvések, amelyek a jövő állampolgárainak megnyerésére irányulnak. Az újságok hírei bizonyítják ezt. A jobboldali szélsőség felé hajlóktól az egyik vidéki városban revolvereket koboztak el* A Magyar Szemle 1938. 4. számában a Gratz Gusztáv cikkében azt olvassuk, hogy egy egyetemi intemátust azért tartanak fenn, hogy lakói a nagynémet eszme érdekében propagandát csináljanak Magyarországon. Eckhardt Tibor interpellációja az iskolákban űzött nyilas agitációkról szólott volna. A másik irány kísérleteiről is tudunk. Tehát az óvatosságra mindig, de különösen ma, e forrongó időben nagy szükség van. A régi kálvinista iskola nevelő szerepéről széliében ismeretes az az anekdota, hogy az apa kivitte fiát a határba, megmutatta neki az utat Enyed felé, s azt mondta, hogyha nagy úr lesz belőle, ne feledkezzék meg róla. Tudott dolog az a tény, hogy pl. Debreczeni Nagy István, egy ispotályos koldusnak a fia, kisgyermek korában bement a debreceni Kollégiumba, s egyházkerületi főjegyző és böszörményi lelkész lett belőle. Ma, a világnézeti harcok idején, nem ilyen egyszerű a nevelés. Ma a nevelés két főtényezőjének, a családnak és az iskolának, össze kell fogni a jövő nemzedék érdekében, mert a magyar nemzet virágzó fájának ma nagyon sok az ellensége. Legnagyobb ellenség pedig a szegénység. „Paupertas maxima meretrix“, mondja a latin közmondás. A család, a nevelés legelső tényezője, ma a gazdasági viszonyok folytán nehéz helyzetben van. A kenyérért való küzdelem nagyon elfoglalja a felnőtteket. Sokszor alig várják, hogy kezdődjék már az iskola, s menjen el nyakukról a gyermek, és ők dolgozhassanak. A szülők e nehéz helyzetén a napközi otthonok sokat segítenek. A munka idejére átviszik a gyermeket, vigyáznak rá, foglalkoznak vele. Aztán az elemi, majd a középiskola veszi gondozásba a gyermeket. A lakóhelytől távoleső középiskolák intemátusain vagy externátusain kívül diákszállásokon találnak a tanulók elhelyezést. A két előbbi elhelyezés jobb, mert könnyebben lehet a tanulókat ellenőrizni. Diákszállásokon többet elnéznek a szállásadók a diákoknak. A tanári házaknál elhelyezett diákokra a tanárok saját érdekükben is fokozottaban ügyelnek fel, nehogy gárdájuk rossz hírbe keveredjen. Vannak diákok, akik a felügyelet alól való kibújás végett félreeső helyeken fogadnak lakásokat. Az ilyen helyeken aztán a báránybőrbe bujt farkasok könnyebben megkörnyékezik őket; jó, ha itt is erős a tanári felügyelet és még jobb, hogyha szigorúan megrostáljuk, hogy kiknek adunk szállásadói engedélyt. Állami intézetekben a tanárok sem szállást, sem kosztot nem adhatnak a tanulóknak. Tehát a szakszerű felügyelet terén az állami iskoláknál nagyobb munka vár a tanárokra. Viszont erősebb felelősség van a szállásadókon is. Az ilyen helyeken a nagyobb elfoglaltatás, a szilenciumok szigorú megtartása, a tanári látogatások, az osztály jó közszellemének hatása elsőrendű óvószerek. Ez utóbbi azért is fontos, mert visszatartja a fiúkat a korcsmák, kávéházak látogatásától, amelyek hatósági ellenőrzését nemcsak erkölcsi, anyagi szem
