Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Önképzőköreink a nemzetnevelés szolgálatában
Dr. Belohorszkg Ferenc: Önképzőköreink a nemzet nevelés szolgálatában. 171 átvétele az egész vonalon átélésszerüen, lélekkel, lelkesedéssel, azt bizonyítanunk, lemérnünk pontosan nem lehet, de az ilyen szellemben való dologtevés gyümölcseit láttuk a megszállott területen hét évig, s az eredmények legkevésbbé sem utalnak új pedagógiai útkeresés felé. Gyünk. Dr. Hamvas Gijula. Önképzőköreink a nemzetnevelés szolgálatában. Nincsen két éve annak, hogy folyóiratunk hasábjain eszmecsere indult meg az önképzőkör válságáról, arról, mennyiben lehet az önképzőkört a mai nevelési eszményekhez idomítani, milyen szerep juthat az önképzőkörnek a nemzeti nevelés szolgálatában. Az akkori eszmecsere kimerült a tények konstatálásában, a hozzászólók különféle tervekkel és gondolatokkal igyekeztek életet önteni a magyar önképzőkörökbe. A régi gondolatoknak újakkal való felfrissítése egyfelől, viszont egészen új szervezetbe illesztése másfelől jellemezte nagy általánosságban a gyógyító és megújító pedagógusok dolgozatait. Mindez igen sok termő haszonnal járhatott, de nézetünk szerint az önképzőkör megújulásának első és legfontosabb feltétele az, hogy beleillesszük a mai nevelési rendszerünk gondolatkörébe, mert nem lehet az iskolában egyetlen szervezet, egyetlen intézmény sem, amelyik ne az általános alapelvek alá legyen rendelve, s nem lehet öncélú egyetlen iskolai szerv sem, mert megbontja a nevelés és jellemképzés egységes irányát. Ha ebből a gondolatból indulunk ki, akkor tüstént szemünkbe tűnik, hogy az önképzőkörnek a mai nemzetnevelés egységes elve alapján olyan feladat jut, amelyik az öneszméltetés egész gyakorlati útjaira téríti az ifjúságot. Szoros kapcsolatot tart fenn az iskola irányaival, szellemével, nevelési rendszerével, de határozott gyakorlati utakon és a problémák őszinte feltárásával igyekezik az ifjúságot a mai magyar sorskérdésekkel megismertetni, s ezzel kötelességeire eszméltet ni. Nem kétséges, hogy a mai magyar életnek, a magyar jövendőnek három nagy kérdése van, s ezek megoldásától függ sok tekintetben az ifjúság jövendő élete is. A három kérdés egyike a magyar népi, szociális probléma, másika a magyar kisebbségek sorsa, míg a harmadik dunai helyzetünkben, sajátos elhelyezkedésünkben rejlik. Mind a három kérdésre — szerény nézetünk szerint — iránymutatást kell adni a gyermeknek, a felnövő ifjúnak, mielőtt elhagyná az iskola padjait, nehogy téveszmék, vagy éppen ellentétes gondolatok közt tétovázzon, s felüljön sok alaptalan és történelemellenes, hazug humanizmussal beszőtt jelszónak. Öntudatos magyar ifjúságot e kérdések ismerete nélkül elképzelni is lehetetlen, s ha ma sok tekintetben csak annyit adunk nekik, hogy a kérdéseken gondolkozzanak, hogy problémát jelentsenek ezek nekik, akkor is már óriási feladatot
