Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Dr. Láng Margit: A latin nyelv kapcsolata a középiskola többi tárgyaival
10 T)r. Láng Margit : A latin nyelv kapcsolata a középisk. többi tárgyaival. folyamatot, ahogy a szellemileg magasabb képességű, a rómaitól elütő természetű görögség életrekeltette a latin fajban lappangó erőket, és ahogy a kezdetben erősen érvényesülő idegen nyomás alól felszabaduló ősrómai sajátosságok egyre jobban érvényesülnek. Meddő munka volna azon tépelődnünk, hogy mikor ébredt volna idegen behatás nélkül, maga erejéből a római nép irodalmi rátermettségének tudatára, és mivé fejlődött volna; ennek tárgyalása az iskolai tanítás céljának nem is felel meg. Ha azonban meg akarjuk ismertetni a sajátos római lelki alkatot, nem hallgathatjuk el azt a nyilvánvaló igazságot, hogy a római nyert ugyan kultúrértékeket a görögtől, de viszont vesztett is sokat eredeti mivoltából. Irodalomtörténeti és művészettörténeti tanításunkban talán túlságosan hangsúlyozzuk a görögség tagadhatatlanul nagyobb szellemi fölényét, és ezzel hallgatagon rásütjük a rómaira az inferiori- tás bélyegét. Horatius lépten-nyomon a görögök tanítványának vallhatja magát, és mégis ízig-vérig római ; mint ahogy a mi Berzse- nyink, ha Horatius neveltje is, mégis magyar lélek forr benne és tör ki belőle. Tacitus lángoló hazaszeretete, törhetetlen bátorsága, megvesztegethetetlen erkölcsi érzéke igazi ősrómai vonások ; stílusának tömörsége, zordon fensége, a retorikai ritmus tudatos mellőzése, egy őserejű római lélek megnyilvánulásának formái. Catullus szerelmi költeményeinek keserűen fájó kitörései egyenesen az ő nyugtalan, háborgó leikéből fakadtak; ezeknek mását hiába keressük a lesbosi költészetben. Elégiáiban is ez az egyéni hang tör elő (gondoljunk csak Ariadne panaszára) ; bár ezekben az alexandriai irodalmi divatot követi, mégis itáliai nyerserő nyilvánul meg bennük. A többi iskolai auctor méltatásánál is kívánatos volna a tartalomban, felfogásban és formában mutatkozó honi jellemvonások erősebb kiemelése, nehogy a szélsőséges felfogásra úgyis erősen hajlamos ifjúságban az a tévhit verjen gyökeret, hogy a rómaiak a görögöknek többé-kevésbbé tehetséges utánzói voltak csupán. Az összefoglaló irodalomtörténeti tárgyalásnál is hangsúlyoznunk kell azt a nyilvánvaló igazságot, hogy a görög befolyás a latin szellem magáraeszmélésének erősödésével gyengül és módosul, és az a tény, hogy a görög szellem az archaikus korban még a műfajok kialakulásának természetes rendjét is felforgatja, nemcsak az új attikai vígjáték erős hatására, hanem az itáliai népiélekből fakadó dramatizáló és gúnyolódó hajlamra is vezetendő vissza. A múlttal összekapcsoló és a fejlődést megértő szálaknál nem kevésbbé fontosak azok, melyek a középkoron át az új korhoz, és a mai irodalmakhoz vezetnek; részletesebb tárgyalásukra azonban a latin tanítás keretén belül sem időbeosztási, sem didaktikai szempontból nem igen kerülhet sor. Az egybevetés későbbi irodalmi alkotásokkal ezeknek behatóbb ismertetése nélkül csak nagyon felszínes lehetne. A latin tanár nagyobb szolgálatot tesz a világirodalmi és magyar irodalmi tanításnak, ha a későbbi irodalmi fejlődés szem
