Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Dr. Hamvas Gyula: Egy középiskolai ismereti anyagrészlet időszerű pedagógiai összefüggései
Dr. Hamvas Gyula : Középiskolai anyagrészlet pedagógiai összefüggései. 163 déséhez. Értékveszteség, nemzeti elszegényedés ez ma, amikor a szegénység harcában küzdünk. Van mégis egy megnyugtató megállapításunk. A magyar kultúr- íejlődés üteme ma csak egészen lassú lehet, mert először a Trianon okozta sebeket kell gyógyítani a kultúra mezőin is, s csak mikor a kóros csonkok nem veszélyeztetik a nemzettest fejlődését, akkor figyelhetünk egy felfelé törő életlendületre, egy kultúrépítés emelkedő részleteire. Ha a történelmi kegyetlenség akadozóvá tette a magyar életritmust, ha a szárnyaló gondolatok és a művészet intuitív erői szakadozottan nyernek is életet; el nem mulasztható magyar kötelesség a kultúrzónák mindenre kiterjedő szellemi térképezése, erőforrásainak számontartása, a munkaminőség fémjelzése és a szellemi teremtőerők számontartása. Mindez azért, mert a romok felett megindult építés még sem tekinthet el ekkora erőkészletektől, melyeket esetleg mohó idegenek értékesítenek. Kultúrparcellákról beszéltünk, és mindjárt itt van a középé iskolai oktatás munkaterülete. Az a hatalmas szellemi munka, amely a közoktatási reform tető alá hozásával járt, minden kétséget kizárólag úgy mutatja, hogy az az egész szellemi terület, melynek síkjára a reform kiterjed, jól bejárt, keresztül kutatott, alaposan megismert vidék, fejlesztése tehát okszerűen, minden alaptényezővel számolva vétetett tervbe. A szükségletek számontartva, a feladatok nemcsak körvonalazva, de összefüggésük szerint meghatározva. Rend, jól kitervelt munkafelosztás, arányosan elosztott ismeretkomplexumok, fokozatos szellemi fejlesztés a reform karakterisztikonjai. A reform a bevégzettségnek, szélesen látó eltervelésnek, a szaktudásnak és biztos kéznek sok tanúbizonyságát szolgáltatja, a pedagógiai szakközlönyeink pedig sokat beszélnek mostanában ezzel össze- függőleg a tanár egyéniségének fontosságáról, a tanári munka alkotó művészi lehetőségeiről és általában azon pedagógus személyek egyéni súlyáról, akik útján a reform mérlegre kerül. Ez talán egészen véletlen jelenség, de lehet szó egy tudat alatti általános körben megtörtént összekapcsolódásról, amikor a pedagógiai reform épületének kapuja előtt az épülethez tartozó személyek felr adatáról, a feladatuk lényegéről, határairól, várható és mutatkozott eredményeiről természetesen értekezni kell. Lehet, hogy a tanári munka lényegének, értelmének és minőségének vetítővászonra való mostani éles beállítása hangsúlyozni kívánja annak a históriai ténynek az igazát, hogy a reform a pedar gógus által lesz élő valósággá. Akárhogy is magyarázzuk a pedagógusok akciókörének ezt az elemzését, napjainkban föltétlenül bizonyos az, hogy a történelmi erők ilyen erős, ilyen gyors forduló egymásrahatása közben, amely a históriai tegnapot, a történelmi mát és az imáginarius holnapot jellemzi, minden reform az alkalmazóinak észszerű belátása, pontos helyzetismerete, a logikai összefüggések helyes megítélése és a helyzetek, 2*
