Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Hazai irodalom
140 Hazai irodalom. HAZAI IRODALOM l>r. Gaesályi Sándor: A módszer átalakulása a pedagógiában. Különnyomat a nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos gimnázium 1936—37. évi Értesítőjéből. Nyíregyháza, 1937. Benne élünk a tanítási és nevelési módszer folytonos tökéletesedésének és általánossá válásának korában. Egyre kevesebben nézik le kicsinylőleg a középiskolai tanárság soraiban is a módszeres eljárás jelentőségét. Sőt ma már ott tartunk, hogy óvni kell a módszereskedés veszedelmétől és attól a balhiedelemtől, hogy a módszer minden. Ez azonban mit sem változtat azon a pedagógiai követelményen, hogy minden nevelőnek teljes buzgósággal igyekeznie kell a lehető legtökéletesebb módszer kialakítására saját nevelő és tanító munkájában. Nagyon természetes, hogy először is tudatosítania keli magában az eljárási módok álapjait, lélektani és tárgyi szempontokból egyaránt. A módszer tudatosítása, tudományos megokolása jórészt e két szempontból szokott történni : t. i. lélektani és a tárgyban rejlő, vele adott sajátságok szempontjából. Éppen ezért tarthat számot a minél általánosabb pedagógiai közvélemény érdeklődésére Gaesályi Sándor nyíregyházi tanárnak világos logikájú elmefuttatása, mely arra a kérdésre válaszol, mi idézte elő a régi iskola módszerének átalakulását. Rendkívül érdekesen csoportosítja össze, a külső és főleg belső érveket annak a tételnek igazolására, hogy a régi iskola módszere a középkor rendi társadalmának, életmódjának, berendezkedésének, a mai új módszer pedig a demokratikus társadalom életformájának felel meg. Cáfolhatatlan érvekkel támasztja alá és fejti ki, hogy a régi nevelés hű kifejezője a régi rendi társadalomnak, mert mindkettőt a megkötöttség, a kormányzottak, illetve a tanulók passzív szerepe, az egyéniség elnyomása, a kritikát kizáró tekintélytisztelet és az emberi lélek minőségéről való pesszimisztikus felfogás jellemzi, míg a demokratikus átalakulás után a demokrácia társadalmának és iskolájának jellemvonásai is megfelelnek egymásnak. Ezért a modern iskola előbb tárgyaiban újult meg, háttérbe szorította a rendi társadalom nyelvét, a latint, behozta a nemzeti nyelvek, a természettudományi tárgyak, a nemzeti történelem tanítását, aztán pedig módszerében alakult át. A régi iskola ismeretközlése helyett a képességek fejlesztése, a formális képzés lépett előtérbe, mert a demokratikus társadalomban nem lehet előre biztosan tudni, hogy a gyermekből mi lehet, s milyen konkrét ismeretekre lesz szüksége, ezért képességeit kell kifejleszteni, hogy bárhol megállja majd helyét. A régi iskola tanulóinak passzív szerepével szemben áll a munkaiskola foglalkoztató módszere, előtérbe kerül az egyéniség, a csoportfoglalkoztatásban a szociális nevelés gondolata szemben a régi versengéssel, amely antiszociális hajlamokat táplál. Az egyéniség kifejlesztésének gondolata azon a bizakodáson alapszik, hogy az emberi lélek alapjában jó, tehát nincs mit félni a kibontakozásától. A régi iskola kényszere helyett az érdeklődés biztosítása az első feladat a tanulók hozzájárulásának megnyerésére. Nem véletlen, nem is a nagy pedagógusok találmánya tehát az új iskola módszerének megváltozása a régi tanításhoz képest, hanem két társadalmi rendszer : a rendi és a demokratikus közösség ellentétének természetes folyománya. Ha igaz az, hogy ma a demokrácia helyét az új középkor készül elfoglalni, akkor e változással karöltve az iskola módszere is megint át fog alakulni. E meggyőző következtetéssel záródik a szellemes és gondolkoztató tanulmány, amelyet minden szakembernek figyelmébe ajánlunk, mert igen alkalmas módszeres eljárása tudatosításának előbb vitelére. Péter Zoltán, Debrecen. Molnár János: Trianon okai és következményei. Budapest, 1937. Szerző kiadása. 72 lap. Ára 70 fillér. A magyar iskolának két évtized óta különleges kötelessége tanuló- seregével szemben az, hogy a trianoni vész fájó tudatát ébrentartsa a lelkek
