Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Dr. Bihari János: Középiskolai irodalmi nevelésünk
128 Dr. Bihari János : Középiskolai irodalmi nevelésünk. történet tanítása nem a hetedik, hanem a hatodik osztályban kezdődnék. Azt hiszem, nem egyedül állok azzal a véleményemmel, hogy a stilisztika és retorika anyagát egy kis rostálással össze lehetne vonni egy osztályba. Ez az összevonás két okból szükséges. Az egyiket már említettem, nevezetesen azt, hogy a régebbi irodalom eredményes tanítása csak úgy lehetséges, ha az órákon bőven szemléltetünk. A második ok a legújabbkori irodalom tanításának kérdése. Jól tudom, hogy ebben a kérdésben igen sok kartársamnak ugyanaz a véleménye, ami a hivatalos tanterv álláspontja is, nevezetesen az, hogy az élő irodalom nem lehet tárgya a középiskolai irodalomtanításnak. A hivatalos álláspont teljesen érthető, ha meggondoljuk, hogy olyan emberek állították össze a tantervet, akiknek irodalomszemléletében a történeti elem volt a fontosabb. Azóta azonban nagyot fordult a világ, és mindinkább hangoztatják a történeti szempont mellett a tisztán irodalmit. Hiszen éppen az irodalmi szempon- nak a történeti melletti elsorvadása miatt éri a legtöbb vád a középiskolai irodalmi nevelést. Az irodalomszemlélet átalakulásán kívül azonban más érv is támogatja az élő irodalomnak a középiskolában való ismertetését. Ha a középiskolának az a feladata, már pedig az, bogy a növendéket a fejlődésben történeti alapon eljuttassa a mai életünk megértéséhez, és bele állítsa a mai életbe, akkor önmagának mond ellent a középiskola, ha kirekeszti a mai életünk irodalmának ismertetését. Ezért vádolják elmaradottsággal és korszerűtlenséggel a középiskolát, mert úgy érzik, hogy nem teljesíti legfőbb feladatát. Természetes, hogy az élő irodalom tanítása másképpen kell, hogy történjék, mint a régebbié, ahol kialakult szempontok és értékelés alapján lehet tárgyalni az anyagot. Az újabbkori irodalom tanításánál nem az értékelésen lesz a hangsúly, hanem a megismertetésen és a különböző célkitűzések és irodalmi próbálkozások megértésén. Erre pedig szükség van. Valósággal struccpolitika az, hogy elzárkózunk a mai irodalom ismertetésétől, hiszen minden növendékünk ezt ismeri és olvassa elsősorban, és itt érzi a legnagyobb szükségét a tájékoztatásnak. Fejtegetéseimnek végére értem. Csak néhány gondolatot és egy megoldási módot próbáltam felvetni irodalmi nevelésünk elmélyítésének érdekében. Ami a tantervi módosítást illeti, tudom, hogy az egyelőre csak jámbor óhaj marad. De jó, ha a tanárság jóelőre tisztázza a maga elgondolásait, nehogy az új tanterv az ő felfogásának ismerete nélkül készüljön el. Budapest. Dr. Bihari János.
