Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Dr. Madai Pál: A munkaiskola elve a történettanításban
460 Dr. Madai Pál: A munkaiskola due a történettanításban. és forrástanulmányokat éppen azért nagyon meggondolt mértékig és csakis indokolt esetekben alkalmazhatjuk. Célunkat csak akkor érjük el, hogyha a forrás olvasása a tanulók megterhelése nélkül az egész osztályra mély hatást gyakorol. Csak stílusban, tartalomban a tanuló lelki igényéhez alkalmazott, történeti személyeket, vagy korokat megkapóan jellemző rövidebb részletek olvasását kívánhatjuk meg lehetőleg az osztály minden tagjának kezébe adott könyvből. Pl. a Magyar Könyvtár egyik füzetéből Rogerius : Carmen miserabilejének részleteit. Kétségtelenül a legtöbb osztályban akadnak olyan tanulók is, akiknél az iskolában felkeltett történeti érdeklődés önkéntes otthoni munkában, házi olvasmányban folytatódik. Ezeknek irányítása, koronkénti ellenőrzése, valamint a példa követésére való buzdítás szintén a jó történettanár feladatai közé tartozik. A forrásokat olymódon is felhasználhatja a tanár az új anyag feldolgozása folytán, hogy fejtegetéseinek igazolására, a történeti élet megelevenítésére, élményszerüsítésére, néhány gondosan kiválasztott, jellemzőerejű sort az új anyag feldolgozása közben maga olvas fel. Ezáltal a tárgyalt múlt rendesen igen élénk, korhű színfoltot, az érdeklődés pedig újabb lökőerőt kap. Történeti maradványoknak és hagyományoknak a történetírás szempontjából általában sokkal kevesebb a jelentőségük, mint az írott emlékeknek, a történettanítás érdekeit azonban igen hatásosan szolgálhatják. Igaz, hogy a történeti emlékek a megértésre váró történeti anyag nagy tömegéhez képest aránylag kevés objektív ismeretet közvetítenek, de nevelői szempontból annál értékesebb az ifjú lelkére gyakorolt szubjektív hatásuk. A múlt iránti tisztelet érzését milyen mértékben növelheti pl. a tanuló lelkében az a mély megilletődés, amely akkor fogja el, amikor Budapesten, Debrecenben vagy Szegeden belép abba a terembe, ahol az 1848—49-i országgyűlés üléseit tartotta, vagy amikor valamelyik nemzeti hős által alkotott vagy használt emléktárgyat meglát, esetleg kezével megérint? Bizonyára nincs középiskolával biró magyar város, amelynek hely- történeti emléke keletkezésének, szerepének ismerete mellett a múlt iránti kegyeletnek megható érzését ne keltené fel a tanulóban. A régiségtárak, történeti múzeumok gyakori látogatása is ezért kiválóan nevelőhatású. Mindig gondoskodnunk kell azonban arról, hogy a szemük elé táruló, néha igénytelen, semmitmondó emléktárgyakban rejlő történeti jelentés, tehát a velük kapcsolatosan lezajlott történeti élet, valamint a bennük objektiválódott művelődési érték teljes egészében lelkűkbe jusson. Egy urnával kapcsolatosan például a primitív népek túlvilági hitének, temetkezési szertartásának, valamint az urnakészítő technikai eljárásának színes elbeszélése az emlék értékelésének, a történeti megértésnek nélkülözhetetlen feltétele. De nemcsak a történeti múlt eredeti emlékei, hanem azok reprodukciói is a történeti szemléltetés eszközei lehetnek. Ezek az érdeklődés fokozásának, a színes, hatásos élménynyujtásnak, a tör
