Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Dr. Madai Pál: A munkaiskola elve a történettanításban
Dr. Madai Pdl: A munkaiskola elve a történettanításban. 45:t rájuk vár. Ők még koruknál, szűk területre szorított tanulóéletüknél fogva nem élhetik és nem is érthetik biztosan a mának szerteágazó, bonyolult és rejtett életjelenségeit, a múlt megértésének kulcsát. A felnőtt társadalom történeti múltjának, küzdelmes életének megbízható interpretátora ezért csakis a felnőtt tanár lehet. Éppen ez fejezi ki azt, hogy nem a tankönyvnek, hanem a történeti valóságnak, tehát a múltban éretten gondolkozó, megfontoltan cselekvő társadalom életének serdülő ifjakkal való megértetéséről van szó. Az életkorhoz simuló gondos történeti transzformáció, amit ilyenkor a megértés és átélés érdekében a tanár végez, a tanulók előtt megbízhatóbb, mint az, amit esetleg „kutatómunkájuk“ alapján az osztálytársak mutatnak be. Amikor egyik m inkaoktatási óra tanári feljegyzése szerint Temesy Győzőnek Az mber harcol c. s a III. o. tan dók által otthon olvasott műve alapján Szigetvár ostromának fdd dgozására került a sor, a tanulók csak a költ tt mesére mlékeztek, s a hely tt, hogy az ifjúsági regény történeti tényeinek összeáll tásával a tanárnak segédkeztek volna, nem kis meglepetésre a t kérték: „Olvas'k '1 mégegyszer együtt.“ Én azt hiszem, hogy ez esetben a tan dók „együtt“ szava elsősorban a fent kifejtett felfogás, vagyis a tanári vezetés szomjazásának igazolására szolgál. Az kétségtelen, hogy a középiskolai oktatás céljának érdekében •személyes hatását, irányító, szuggesztív befolyását itt fejtheti ki és kell is, hogy kifejtse a történettanár. Az elbeszélő (fejtegető, magyarázó, előadó) tanalak a céljához vezető varázsvessző lehet, amely nemcsak reprodukált objektív történeti képben, mint hű multrekonstrukcióban hívja életre, teremti újra a tanuló képzeletében a történet vezéralakjainak, értéktermelő személyeinek, kúltu- rális, társadalmi, gazdasági életének tényszerű lefolyását, hanem a küzdelem megelevenítése, a hatásösszefüggések érdekfeszítő átélése, értékelése közben energiaforrásokat fakaszt, és ennek teremtő erejével a tanuló érzelmi és akaratvilágába mélyen beágyazott ember- és életismeretet, világfelfogást ültet. A középiskolai történettanításnak éppen ez a gyakorlati jellemképzés és világnézetformálás kiemelkedő feladata. Az erkölcsi törvényeket és eszményeket nemcsak ismerni, hanem követni is kell. A jót azonban könnyebb ismerni, mint cselekedni. Az értelmi belátást ilyenkor tettre az érzelem és akarat sarkalja. Éppen ezért a jellemképzés az érzelem és akarat nevelésén fordul meg. Ez pedig nem kényszereszközökkel és elsősorban nem is értelmi felvilágosítással, hanem mindenekfelett példa álján érhető el. A történelem az emberi cselekedetnek és azt kísérő értelmi, érzelmi és akarati motívumoknak kimeríthetetlen példatára. Elbeszélésük alatt a belső szemlélet a tanulóban élménnyé erősödik, s analógiás átélés útján a tanár lelkében lefolyó funkciók azonos módon, hasonló formában és tartalomban zajlanak le. így nemcsak ismeret, hanem az érzelmek és akarati tendenciák egész tömege jut be, tapad meg a tanuló lelkében. Tárgyunk nevelő értéke éppen ebben van, s a történettanár nevelőképessége ezen fordul meg.
