Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Dr. Benkő László: Képek az erdélyi magyar tanárság helyzetéről
Dr. Bcnkő László: Kópék az erdélyi magyar tanárság helyzetéről. 449 Hogy mi az az újabb fenyegető szörny, amit az erdélyiek közül is csak kevesen látnak, akkor tűnik elénk, ha a román tanárképzést kissé szemügyre vesszük : A romániai tanárjelölt az egyetemi tanulmányok bevégeztével, a szakvizsga, helyesebben a mi szakvizsgánknak megfelelő ú. n. ligenta sikeres letétele és a tanítási gyakorlat (seminar pedagogik) elvégzése után középiskolában taníthat ugyan, de csak három évi tanári működés után (ha megfelelőnek bizonyult), tehet tanári képesítő vizsgát (capacitate). Ekkor kapja meg a királytól rendes, szabatosabban végleges tanári kinevezését (titular definitiv). Arról azonban gondoskodás történik, hogy a capacitatet csak annyian tegyék le, ahány új állás betöltésére kilátás van. Hogy azután itt kisebbségi, elsősorban magyar tanárjelöltek alig, vagy éppenséggel nem jönnek számításba, az mindazok előtt, akik csak valamennyire ismerik az erdélyi viszonyokat, egészen természetesnek tűnik fel.2 Ez a körülmény pedig, mint arra föntebb utaltunk, az erdélyi magyar tanárságra, további fejleményében pedig az egész erdélyi magyar iskolaügyre és kultúrára nézve mérhetetlen kárú következményekkel járhat. Nemcsak az a veszély fenyeget ugyanis, hogy a fiatal magyar tanárokat állami iskolákban nem alkalmazzák (a magyar tanárság előtt a román állami iskolák kapui kihalási rendszerrel lassan teljesen bezárulnak), hanem ennél sokkal nagyobb csapás, sőt egyenesen végpusztulás veszélyezteti a nemállami magyar iskolákat. A törvény ugyanis megköveteli ezektől az intézetektől azt, hogy legalább hat rendes (definitiv) tanáruk legyen. Már most a jelenlegi tanári nemzedék tagjai hova-tovább nyugdíjba kerülnek, elhalnak stb. Olyan fiatal magyar tanárok pedig, akiknek végleges képesítésük volna, alig-alig akadnak. Ha pedig definitiv magyar tanár nincs, az iskola kénytelen a megüresedett tanszékeket román tanárokkal betölteni. Az így alkalmazott román tanárok száma könnyen meghaladhatja a magyar tanárok számát, akkor pedig az iskola megszűnt kisebbségi iskola lenni. Tekintve azt, hogy a megszállás már közel két évtizede tart, s így a jelenleg még működő magyar tanárok túlnyomórészben az idősebb generációhoz tartoznak, könnyű belátni, hogy — ha csak valami kedvező fordulat, lényeges változás nem következik be —, igen sok nagymultú iskolánk felett hamarosan megszólalhat a lélekharang. Hogy meg ne szólaljon, kötelességünk ezzel a kérdéssel foglalkozni, s olyan megoldásmódot keresni, amely magyar nyelvünk és kultúránk ezen őreit, az erdélyi magyar iskolákat a végpusztulástól megóvja — míg nem késő. Ha a vázolt, szétszóródó mozaikdarabokat egységes, „globális szemléletű“ egésszé próbáljuk összeilleszteni, az elénktáruló kép igen sötét tónusú lesz, csak nagyon ritkán és nagyon halványan találunk 2 Megjegyzendő, hogy a román anyanyelvűek számára is a legnehezebb vizsgák egyike a capacitate. Pl. a két év előtt megtartott román nyelv- és irodalom szakból képesítő vizsgára jelentkezett 800 jelölt közül mindössze 125 (15*6°/,,) vizsgázott sikerrel.
