Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 383 amelyben az egykor pogány nép a keresztyénséggel együtt befogadja az általa meghódított szlávoktól s az őt megtérítő német, olasz, szlovén papoktól a vallásos, családi és társadalmi élet számtalan szavát és kifejezését. A könyv aztán sorban ismerteti a legrégibb írott emlékeket hangtani, jelentéstani, sőt írás- és helyesírástörténeti szempontból, miközben szemelvényeket ad belőlük betű szerint is, átírva, jobbanmondva a mai magyar nyelvre átültetve is. — Ugyanezt teszi a kódexek korabeli nyelvvel. A magyar irodalmi nyelv keletkezését a könyvnyomtatással és főkép a reformációval kapcsolja össze, miközben azt is kimutatja, hogy Károli Gáspár bibliája és Balassa Bálint virágénekei nyelvfejlődés tekintetében nem 60—-70, hanem legalább 150 évnyi távolságra állanak a kódexek legendáitól és szent- írás-fordításaitól. A magyar nyelv életének későbbi korszakaival rövidebben végez a könyv, valószínűen azért, mert ezeknek legfőbb eseményeivel, a nyelvújítással, a Révai és Verseghy közötti nyelvtani és helyesírási harccal stb. az irodalom- történeti kézikönyvek is bővebben foglalkoznak. De azért ezek a fejezetek is nagyon tanulságosak. A 10 ívnél alig többre terjedő kis könyv Balassa Józsefnek félszázados nyelvészeti, szótárírói és helyesírástanulmányi munkásságából van leszűrve, s azok közé az útmutató művek közé sorozható, melyeket minden tanári és felsőbb ifjúsági könyvtárnak bekell szereznie, és minden tanárnak, szakra való tekintet nélkül, érdemes elolvasnia. Kardos Albert. Vikár Sándor • Énektanítási vezérkönyv a népiskola negyedik osztálya számára. (Néptanítók Pedagógiai Kiskönyvtára, Aranykapu vezérkönyvsorozat, 7. szám.) Az énektanításnak nem csupán tárgyi ismereteket célzó, hanem komoly nevelési eredményeket ígérő jelentőségét ma már illetékes, irányító pedagógiai körökben is kezdik mérlegelni. Ennek eredményeként oktatásügyünk ellenőrző faktorai mindinkább megkövetelik a tantervekben foglalt énektanítási anyag feldolgozását. Különösen áll ez a kívánalom a népiskolával szemben, ahol az ügyes, céltudatos, apró zenei élményeket nyújtó énektanításnak a zsenge, gyermeki lélekre tett hatásával, soha nem pótolható nevelői eredményeket érhet el a tanító. Azonban a mai tanítóságnak nagy többsége szinte tehetetlenül áll a Tan- terv énekre vonatkozó részének követelményeivel szemben. Ennek oka egyrészt az, hogy — főleg a korábbi tanítói generáció — e téren bizony szűkös készültséget hozott magával a képzőintézetekből. Másrészt hiányzik a tanító ezirányú gyakorlata. Eddig a Tanterv szellemében nem foglalkozott énektanítással, mert komolyan nem követelték meg tőle. S amikor a tanügyi hatóságok ma már egyre jobban szorgalmazzák e tantervi rész megvalósítását, igen sokan tanácstalanok a követelményekkel szemben, s talán azt sem tudják, hol és hogyan kezdjenek munkához... Eléggé fel nem becsülhető segítséget nyújt az ének tanítójának Vikár Sándor nyíregyházi református tanítóképzőintézeti tanárnak most megjelent vezérkönyve. Vikár Sándor e munkájával teljes mértékben beigazolta, hogy aránylag kevés képzőintézeti tanári gyakorlata dacára is alapos ismerője és éber figyelője a népiskolai énektanítás ügyének. A vezérkönyv a negyedik osztály énektanítási anyagát részletes kidolgozásban hozza, hónapok, hetek, órák szerint. A tanév minden egyes órájára kijelölt módszeres egység —- a tanítás formális fokozatainak szemmeltartásával nem csupán vázlat, hanem szinte részletes tanítási tervezet formájában nyer megoldást. Az anyagnak úgy egészében, mint részleteiben való kijelölése, valamint ennek feldolgozásában követett metodikai eljárás mindenben a Tanterv, illetve az Utasítás gondos figyelembevételével történt, ennek keretén belül azonban a tanítási egységek feldolgozásánál mutatkozó sok-sok ügyes gondolat, ötletes eljárás, a szemléltetés, érzékeltetés eredeti módja, a kapcsolatok mindig helyénvaló és találó alkalmazása adják a vezérkönyv eredeti becsét.
