Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Gállfyné Dr. Tarczay E.: Az óravázlat
36 Gállfyné dr. Tarczay E. : Az óravázlat. beszélését. Szeretnék én is hozzászólni, de mert már jó régen elhangzott felém a figyelmeztetés Pál apostol ajkáról : Mulier taceat in consilio, engedtessék meg nekem consiliumon kívül égy kis hozzászólás. Előre bocsátom, hogy határozottan óravázlat-párti vagyok. Huszonöt éve tanítok iskolában és azelőtt is tanítottam. Sőt negyedik gimnazista korom óta sajátmagamat készítettem elő privátim, praeceptor nélkül, évről-évre a vizsgákra otthon, amely otthon Barilovicsban volt, s onnan jártam évente egyszer Magyarországra, a soproni líceumba, vizsgázni. Ehhez bizony kellett programm. Akkor nagyon mélyen éreztem ennek a programmszerű haladásnak és munkálkodásnak szükségét. Az óravázlatot is ügy fogom fel, mint programmot, egy óra programmját. Kis és nagy dolgokban szükség van erre. Programmja van minden gyűlésnek, összejövetelnek fel az országgyűlésig ; programmja van a vasútnak, percekre kidolgozott menetrend ; privát embernek, sőt a háziasszonynak is van vázlata teendőiről, és a „holnapi étrend“ szintén ilyen vázlat. Még a gyermekektől is megköveteljük, ma már az osztályfői órán is, hogy legyen neki rendes napi programmja. És csak mi, tanárok, nevelők, dolgozzunk rendszer, terv, vázlat nélkül? Az óravázlat célzatát egyébként világosan megmondja az 1935. VI. te. 23. §-ának 1. pontja : „A tanításra való tervszerű és céltudatos előkészület adhatja meg csupán a tanárnak azt a biztonságérzetet és nyugodtságot, mely a sikeres nevelő-oktató munkának egyik lényeges feltétele.“ A 3. pont megmondja azt is : „Az óravázlatnak külső alakját, formáját, terjedelmét, belső tartalmát minden tanár szabadon válassza meg...“ A 6. pont szerint : „E feljegyzések mindmind okulásul szolgálhatnak a tanárnak a jövőre nézve, folytatólagos nevelői és tanári munkáját nemcsak lényegesen megkönnyítik, de azt eredményekben gazdagítják...“ A tanárnak tulajdonképpen folytonosan képeznie kell magát, mert a jelennel lépést kell tartania, hiszen magánál ifjabb nemzedéknek ad útravalót az életre, s így nem taníthat nekik elavult dolgokat. Minden vakációban már készülni kell a jövő tanévre. Meg is teszi azt minden tanár, aki ambicionálja magának, hogy megérdemelje ezt a Krisztustól, örökölt szép nevet, foglalkozást. Épúgy megtesz mindent tekintélye kiérdemlésére, mintahogy felháborodik, amikor „orralógató tanár“ epitheton ornanst vagy „Bikfic tanár úr“ vígjáték-címet vagy „Készült-e az órára, tanár úr?“ gúnyos újságcikkeimet lát. Ilyeneket, mint tekintélyromboló dolgokat hivatalból kellene üldöznünk. Űgyis csak vicces figura legtöbbször a tanár az irodalomban. Éppen ezért kell minden kifogástalanságra törekedni. Idetartozik az órára való készültség is. De már szünetben el kell olvasnom az esetleg újonnan bevezetett tankönyvet, feleleveníteni az anyagra vonatkozó ismereteket, összegyűjteni a róla szóló illusztráló eszközöket. Az egyik történelmi kézikönyvben például ez áll: „Janus templomait háború idején bezárták, békeidőben pedig kinyitották“,
