Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái
352 Dr. Madai Pál: A történettanítás, szakdidaktikai problémái. zott anyagnak, fogalomnak a tanításáról van szó, az ismeretközlés tudatos munkájánál nélkülözhetetlen. Ez visz rendet, céltudatosságot, egyszersmind biztosságot a tanításba. A szabadság jelszavával végzett ösztönös tanítás az istenáldotta pedagógusra nézve is veszélyes lehet, kivált a tanári pálya kezdő éveiben. Az ú. n. tanalakok, tecnhikai fogások ismerete vagy utánzó elsajátítása és bármily ügyes alkalmazása semmiképpen sem lehet útja az egyéniséghez idomult, helyes módszeres .eljárás kialakulásának. A történettanításra sokan azt mondják, könnyű, másoktól — éppen szakemberektől -— azt halljuk, nehéz. Ez utóbbi felfogás tette kötelességünkké, hogy a történettanítás tervszerű munkájánál nélkülözhetetlen, alapvető szempontnak, a formális fokozatoknak kérdését felvessük, mert meggyőződésünk, bárhogy nevezzék is az ismeretszerzés lélektani útját, annak lelkiismeretes követésétől eltérnünk nem lehet. 3. Nézzük ezekután a formális fokozatokra épített történetóra lefolyását. Minden tanításban három egymásra következő lépést teszünk : A) előkészítjük a tanulót az új ismeret befogadására ; B) megértetjük azt és C) megerősítjük, rögzítjük emlékezetében az új ismeretet, hogy alkalomadtán használni tudja. A) A történettanításban az előkészítés az új anyag, a módszeres egység, természetéhez igazodik. Célja az újjal rokon tudattartalmak felkeltése, ezzel a tudat megszűkítése a megértésre váró új ismeret számára. Ebben lelkiéletünk minden tényezője részt vehet, legfontosabb azonban a figyelem munkájának megindulása, az érdeklődés felkeltése. Az előkészítést a megértésre, a feldolgozásra váró új anyag globális áttekintése, célkitűzése fejezi be. Amennyire sablonná válhat az előkészítés, mint didaktikai elv, a gyakorlatban éppen olyan sokoldalú változatosságot rejt magában a történettanár számára. Mindig az új anyag természetéhez igazodik. Néha, főként több órán át tárgyalt eseménysor egy-egy láncszemének feldolgozásakor, elég pár szó, a tanulóhoz intézett nehány kérdés. Máskor : intézmény-, társadalom-, gazdaság-, művészet- vagy más kultúrtörténeti anyagnál a legnagyobb körültekintéssel kell végeznünk az új anyag megértéséhez nélkülözhetetlen, sokszor régen tanult, esetleg más tanár által feldolgozott, elhomályosult vagy feledésbe ment ismeretek felélesztését. A történelemben nagyon sokszor heterogén anyagok váltogatják egymást. Ilyenkor a zökkenésnélküli átmenetet, a lelki áthangolást, az érdeklődésnek és figyelemnek egészen más természetű lelki tartalmak felé irányítását a legnagyobb gonddal, igazi művészi tapintattal kell végeznünk. A munkaoktatás elvének széleskörű alkalmazására itt bő alkalom nyílik. Semmit se mondjon a tanár, amit az osztálynak tudnia kell. A közös osztálymunkát vezetőkérdések irányítják, s nyomában eleven szellemi mozgalom, belső forrongás, a problémára irányuló aktivitás támad.