Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái
350 Dr. Madai Pál : A történettanítás szakdidaktikai problémái. szolgálatában álljon, hogy a világosabb megértést, mélyebb nevelőhatást szolgáló tananyag-kiegészítést helyes szempontok szerint végezhessük, s végül, hogy a kor szellemétől sugallt, vagy a történet- tudomány haladásából fakadó új anyag bevonásának okát és célját megértsük. A tantervi szempontok ismerete a történettanítás céltudatosságának nélkülözhetetlen feltétele. Ezt könnyítik meg s a helyes irány követése tekintetében oszlatnak el minden bizonytalanságot a tantervi utasítások. Csak ha az előző tanterveket és azok utasításait jól ismerjük, akkor érthetjük meg biztosan és gyorsan tantervi reform esetén az újat. A régihez képest megejtett változtatások, végrehajtott módosítások, anyagredukciók vagy bővítések azonnal jelzik azt az irányt, a nevelői célok valamelyikének a korszellemtől, a nemzeti érdektől megkívánt céltudatosabb hangsúlyozását, amelynek munká- lását a tantervkészítők korszerűnek, a nemzeti művelődés szempontjából nélkülözhetetlennek tekintették. Ezt a régi anyaghoz tapadó újat a benne rejlő nevelői tendenciával együtt történettanításunk menetébe rugalmasan beilleszteni s annak teljes nevelőhatását kifejteni csak úgy tudjuk, hogyha az újításnak kor- és időszerűségét azonnal felismerjük és helyeseljük. Ma talán minden eddiginél gyökeresebb történeti tantervváltozás előtt állunk. Készüljünk a változásokban rejlő intenciók helyes megértésére és a korszerű reformok minél tökéletesebb végrehajtására. A történeti ismeretszerzés és nevelőhatás útja. 1. A történettanítás módszeres eljárásával kapcsolatosan, a módszer-anarchia mai korában, célszerű lesz, ha néhány alapvető didaktikai kérdést előre tisztázunk. Mindenekelőtt szükséges, hogy röviden a módszer fogalmára vessünk világot. Tanítási (közlő) módszer alatt általában azt az elv- és tervszerű eljárást értjük, amelyet egy — a középiskolai cél szolgálatában álló — új ismeretnek (módszeres egységnek) a tanuló lelkében leendő átszármaztatása érdekében követünk. A módszer függ' a tanuló szellemi színvonalától, a tanár személyi tulajdonságaitól és a tárgy természetétől. A tanuló szempontjából az egyedül helyes módszer csakis az lehet, amelyik az ismereteket a lelkiélet törvényei szerint juttatja birtokába. A jó tanárnak ehhez kell alkalmazkodnia. A tárgy természete azonban megköveteli, hogy a tanár a tanítás elvei közül az ő sajátos anyagának megismeréséhez legcélravezetőbbeket alkalmazza. A metodika vagy szakdidaktika szükségét ez indokolja. A történettanárnak is tehát mindig az lesz a feladata, hogy az általános tanítástannak egyetemes érvényű elvei közül kiválassza és alkalmazza azokat, amelyek tárgyának minél könnyebb és biztosabb megismeréséhez vezetnek. Miután pedig a didaktika általános elvei a lélektannak és logikának az ismeretszerzésre vonatkozó törvényei, módszerünk csak akkor nyugodhat szilárd alapon, ha állan-
