Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 8. szám - vitéz Domokos György: Az elemi algebra tanításának módszerei

Vitéz Domokos György : Az elemi algebra tanításának módszerei. 361

lalkozók főtörekvése, hogy a tanulókban nagyobb érdeklődést keltsenek a matematika iránt. Beke professzor is arra hivatkozik említett előadásában, hogy az ismeretek halmazánál sokkal többre kell becsülnünk azt, hogy módszerünkkel a középiskolai tanulóban fel tudjuk ébreszteni a matematika iránti kedvet.3

A reformbizottság munkájának megvolt az eredménye. — Utasításaink hangsúlyozzák, hogy a tanterv a mennyiségtani tanítás gerincévé a függvény fogalmát és a velejáró grafikus eljárásokat teszi. Ennek ellenére azt látjuk, hogy általában tankönyveink, amelyek többnyire „átdolgozott“ kiadások, az elemi algebra tárgyalásánál ugyanazt a módszert követik, mintha még a reformbizottság munkálkodása előtt volnánk. Az 1927-i Utasítások ugyan megjegyzik, hogy az elsőfokú-egyenlet tárgyalása az algebrai tanítást elejétől fogva kísérheti, de már az egyenletrendszer grafikus megoldását a IV. osztályban csak befejezésül ajánlják, ami ellentétben van azzal az előbb idézett célkitűzéssel, hogy a mennyiségtan tanításának gerincévé a függvény fogalmát tegyük.

Kiváló tankönyvírók4 is hangsúlyozzák, hogy az algebra tanításának kezdetén legfontosabb a tanulók érdeklődésének felkeltése. Bármekkora lehet a fontossága a tiszta spekulációnak, kétségtelen, hogy minden tudomány kezdetét egyszerű tények megfigyelésében és a gyakorlati élet követelésében kell keresnünk. Nagy hibát követünk el, ha azt a kapcsolatot, amely az algebra látszólagos formalizmusa és a mindennapi élet realitása között fennáll, éppen az algebrára való bevezetéskor mellőznénk. Pedig erre bőven tudnánk tankönyveinkből példákat felsorolni. Még az 1927. évi Utasítások5 6 is azt ajánlják, hogy pl. a negatív számokkal való szorzásnál elvont tárgyalást alkalmazzunk, holott ez a munkáltató tanítás elveivel már nem egyeztethető össze.

Elfogadván célkitűzésül, hogy minél gyakorlatiasabban és minél egyszerűbben vezessük be növendékeinket a már előre félelmetesnek hallott algebra rejtelmeibe, két utat követhetünk. Az egyik a betűk használatának célszerűségét a már ismert képletek (kamatszámítás, geom.-képletek stb.) alkalmazásában, a fogalmazásában egyforma, egymástól csak az adatokban különböző feladatok megoldásában mutatja meg. Itt tankönyvíróink nagy többsége abba a hibába esik, hogy hamarosan elhagyja azt az elvet, hogy a tapasztalatokat a gyakorlati alkalmazás célszerűségeiből szűrje le. Hamarosan egész sorokat kitevő képleteket írunk fel, amelyekről senki sem tudja, hogyan keletkeztek, a betűk valójában értelmetlen abracadábrájá-tól „hemzseg a tábla“ — mintha még a híres Hatvani professzor idejében volnánk® —, míg eljutunk az alapműveletek értelmezéséhez, alaptörvényeihez, a számolási rövidítések szabályaihoz. Mindig

3 U. o. 29. oldal.

1 E. Boréi : Algébre I. Cycle, Préface.

5 Utasítások 288. oldal.

6 Arany János : Hatvani.