Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 1. szám - Szathmáry Lajos: Vakvágányon

Szathmúnj Lajos: Vakvágányon.

:u

való ráemlékezést fogad el a bizottság érettség jeléül, vonatkozások meglátására, gondolatkapcsolatok létesítésére való készség helgett.

Igen ám, mondják erre megértő szívű tanárok, de egy tizennyolc éves ifjútól még nem kívánhatjuk, hogy járszalag nélkül tudjon járni, irányítás nélkül tudjon mozogni, azaz értelmesen lehessen vele beszélgetni tanulmányainak anyagával kapcsolatban. Erre az ellenvetésre csak egy felelet lehetséges : Valóban nem lehet tőle értelmes gondolatrendezési készséget kívánni akkor, ha nyolc éven keresztül nem erre neveltük. Márpedig feltétlenül kívánatos, hogy az érettségiig ránevelődjék az ifjú a saját eszével való gondolkodásra, mert ellenkező esetben a következőkkel kell számolnia :

1. Egyetemi évei folyamán legalább az első éve feltétlenül elvész

a komoly munka számára.Ugyanis itt kell későn, egyebek rovására —

megtanulnia az aktív ismeretszerzés módszerét.

2. Érettségije után a csak passzív befogadásra szoktatott ifjút elkapják az élet jelszavai, s ha ebben az életben az annakidején betanult mondatfoszlányok nem segítenek rajta, keserűen állapítja majd meg, hogy nem az életnek tanult, s végérvényesen hátat fordít a középiskolás eszményeknek.

Az érettségi vizsgálatnak tehát nem csupán a kérdezési módja helytelen, hanem ennek szerves előzményeként hibás a nyolcéves háború egész tanítása, amennyiben nem önállóvá neveli a diákot, hanem a mások gondolatainak járszalagjára fűzi, Ez az, amit a Szentírás a lélek „meg- oltásá“-nak nevez.

Az eddig elmondottak általában a középiskolára vonatkoztak, ha nekünk elsősorban a református középiskola fájt is közöttük. Egy felmerült esettel kapcsolatban azonban rá kell mutatnom arra a megdöbbentő helyzetre, amelyben kimondottan református gimnáziumaink némelyike érzi magát: ajánlatosnak tartanák református világnézetű kompendiumokat kiadni, hogy ifjaink érettségi előtt ne legyenek kénytelenek nem református világnézetű szerzők tollából venni feleletük végső megfogalmazását. A református kompendium aggódó szerzőinek és híveinek a következőket ajánlom megfontolásra :

1. Ne féltsék református diákjainkat más világnézetű kompendiumoktól ! Amelyik kompendiumhoz fordul, az úgyis csak az egyetlen érettségi vizsgára szedi begyre a betűsorokat, azután úgyis elfelejti őket. Református világnézetükhöz ezeknek úgysem marad semmi további közük.

2. Vigyázzunk, mert református kompendium kézbeadásával azt ismerjük el, hogy református ember is való járszalagra. Ugyanolyan vezetnivaló tagja a nyájnak, mint a többi, csak éppen a másik akolba tartozik.

3. Jaj annak az ú. n. érett ifjúnak, aki nyolc évi református gimnáziumi nevelés után még mindig nem tett szert olyan Istenben szabadságot nyert látásra, hogy egyetlen másvilágnézetű kompendiumtól féltenünk kell őt 1 Mint egyetemi polgár, két hónap múlva