Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 8. szám - Nagy Miklós: Egy kis keserűség
3-46 Nagy Miklós : Egy kis keserűség. Azt tudja minden gyakorlati tanítással foglalkozó középiskolai tanár, hogy az első osztályba kerülő tanulók az elemi iskolából magukkal hozzák az egész számok körében végzett alapműveletek ismeretét. Tanmeneteikben nem is a tanítási idő ötödrészét fordították a közönséges törtek tanítására, hanem ennél jóval többet. Nem racionális tehát, ha elvesszük a számtanórák ötödrészét, és ezért kidobjuk az osztályból súly szerint az anyag harmadát. Még különösebbnek tűnik a dolog, ha figyelembe vesszük, hogy három hasábbal hátrább a harmadik osztály elején kezdi az algebra tanítását. Gyakorlatilag tehát az lesz a helyzet, hogy a második osztály első felében még a közönséges törteket sem ismeri a tanuló, és egy félévvel később már az algebrát fogja tanulni ! Én elhiszem, hogy a százalékszámítást, kamatszámítást, értékpapírokat, ötvények számítását s általában mindazt, amit eddig az alapműveletek és az algebra között tanítottunk, nagyon szépen be lehet osztani az algebra keretei közé is. De nem tudom elhinni, hogy a 12 évet betöltött harmadik osztályos tanuló lelkileg nem sinylené meg, ha az algebra mégis csak nem egészen könnyű rendszeres absztiahálási munkálataira kényszerítjük. Valahogy az az érzésem, hogy eddig sem csak éppen véletlenségből vártunk 14 éves korig az algebra tanításával, hanem azért, mert meg kellett várnunk, míg megérik rá a gyermeki lélek. Magam is mennyiségtan-szakos tanár vagyok, tehát nem mondhat senki kontárnak, ha azt merem állítani, hogy egészséges rostálás után a középiskolába való algebra-anyagot kényelmesen el lehet végezni akkor is, ha a negyedik osztályban kezdjük az algebra tanítását. Szerény véleményem szerint az énekórák számát is kár volt egyre csökkenteni. Olyan nehezen vártuk már, hogy az érzelmi nevelés követelményeinek is fokozottabban tehessünk eleget, s olyan jó volt hinni, hogy a kezdőlépések megtörténtek ebben az irányban a heti két énekóra bevezetésével, s alig két év után már egy a heti énekórák száma. Csalódtak talán az énekórákban valahol, és ezért kellett csökkenteni az óraszámot? Vagy újabb pedagógiai kutatások nyomán rájöttek, hogy az énekkultúra terjesztése nem kívánatos a középiskolában? Erről, bevallom, nem tudok. Én úgy gondoltam, hogy az iskolai énekkarok szervezésétől a szociális nevelés, a fegyelmezettség terén is volna várnivalónk. S milyen szépnek hittem, hogy majd néhány év múlva az énekelni tudó tanulók között kedvesebbé és eredményesebbé tudjuk tenni a magyar irodalom, az idegen nyelvek, a földrajz, a történelem, de talán még a matematika tanítását is ! Az újabb rendelet a modern nyelvek tanításában a fősúlyt a nyelv gyakorlati elsajátítására teszi át. Ezután tehát az irodalmi anyag és az irodalomtörténet csökkentésével a beszédgyakorlatokat kell szorgalmazni. Ezt az elgondolást elvileg csak helyeselni lehet. Közkívánság már régi időtől fogva, hogy hagyjuk el a középkori német, angol és francia írók műveinek unalmas, céltalan és eredménytelen tárgyalását, s közeledjünk a modern nyelvek tanításában a
