Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 7. szám - Dr. Zombor Zoltán: Az experimentális lélektan szerepe az elméleti pedagógia kialakulásában

318 Zombor Z.: Az experimentális lélektan szerepe a pedagógia kialakulásában.

Látja, hogy lehetnek, sőt vannak ellenvetések, amelyek közül a legkomolyabbaknak a következőket tartja :

1. „Azt kell egyrészt kívánni, hogy a kísérleti személy a kísérletező tervével szemben bizonyos megértést tanúsítson, s éppen ez látszik (kivált fiatalabb gyermekeknél) lehetetlennek.“30

2. A gyermek rendkívüli szuggesztibilitása alapján engedi magát vezetni a kísérletező tervei szerint.

Ezek közül az előbbit csak nehézségnek, de nem leküzdhetetlen akadálynak tartja Meumann, míg a szuggesztibilitásra vonatkozóan azt mondja, hogy annak fokát egyszerű kísérletekkel is meg lehet állapítani.31

Ezek az ő elvei a kísérletekre vonatkozóan.

Követeli a továbbiakban a pedagógia számára a didaktikai materiálizmus háttérbe szorítását, és hangsúlyozza, hogy nagyobb szerepet kell szánni a pszihológiai formális képzésnek is.32 A tanító igyekezzék megérteni a gyermek magatartását33 minden munkájánál. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a gyermek egyéniségét és tehetségtípusát alaposan megismerje.

Felmerül itt nála is a Herbart gondolata, midőn ezzel kapcsolatban így szól: „Megértésteljes elmerülés a tanuló leikébe és az ő munkájának helyes megítélése, amilyen régi, époly nehéz didaktikai alaptétel, de csak mai tehetségkutatásunk van abban a helyzetben, hogy a tanítónak a végrehajtás helyes eszközeit és útjait megadja“.34

Végül pedig több önállóságot és mozgási szabadságot kíván tanítónak és tanulónak egyaránt.35

Az ő pedagógiatörténeti nagy jelentősége abban van tehát, hogy a kísérletet a neveléstudomány szolgálatába állította és követelte, hogy a pedagógia a gyermekből induljon ki, mégpedig a gyermekpsziho- lógia és ifjúságtanulmány eredményeinek figyelembevételével. A kísérleti kutatások eredményeinek gyors alkalmazásával szemben azonban mindenkor óvatosságot és higgadt tárgyilagosságot tudott tanúsítani.

Éppen ellentéte ezen a ponton bizonyos mértékig Lay, aki nagyon sokszor messzemenő következtetésekre ragadtatja magát, mert mielőtt tisztán lehetne látni a kísérleti irány teljes kibontakozását, máris e szerint akarja az egész iskolaügyet s a tanterveket, sőt a nevelői gyakorlatot is újjászervezni és gyökeresen megváltoztatni.36

Ö is — mint Meumann — Herbart pedagógiai rendszeréből indul ki s megállapítja, hogy a herbarti pedagógiának a pszihológia és az

31 Y. ö. Meumann : Vorlesungen Bd. I. S. 28—29.

32 V. ö. Meumann : Vorlesungen Bd. II. S. 425.

33 V. ö. Meumann : Vorlesungen Bd. II. S. 427.

34 V. ö. Meumann : Vorlesungen Bd. II. S. 428.

35 V. ö. Meumann : Vorlesungen Bd. II. S. 431.

36 V. ö. Wilhelm August Lay : Experimentelle Pädagogik mit besonderer Rücksicht auf die Erziehung durch die Tat. Leipzig, 1908. S. 25.