Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Belföldi lapszemle
Belföldi lapszemle. 229 magunk, fajunk értékének s földrajzi helyzetének egyre gondosabb és sokoldalúbb mérlegelésére, hogy nemzeti önérzetünknek kellő jog alapja is legyen. Világtényezők irányítják sorsunkat. Cselekvéshez szokott, lobbanékony lényünknek egyre inkább a sokáig húzódó, passzív szerep jut. Szépek az ökölrázó, lelkesen irredenta szellemű, hazafias berzenkedések, de csak bizonyos fokig. Az erőt mutogató gyönge könnyen nevetségessé válik. A vita tengelye azután a mai ifjúság értéke körül forgott. Akadtak, akik az irnokságokért könyökölő, tenniszező, zsűrasztalok körül nvüzsgők léhaságát ostorozták, s voltak, akik kikeltek e téves általánosítás ellen, s védelmezik nemzedékük komoly értékeit s törekvéseit. Üdítő látvány volt ez az eleven lelkiismeretű, becsületes önkritika. Nem is rosszabb a mai generáció elődeinél, csak szerencsétlenebb. Nagy ország helyett kis ország, nagyobb falat helyett kisebb adag kenyér. Egykeellenes mozgalmunk s hiányos családvédelmünk riasztó kontraszt. Sokat remélünk a telepítéstől, de a csurgói, fizikai munkától irtózó sztrájkolok, s szombathelyi elégedetlenek esete kételyeket támaszt bennünk ennek az állástalan diplomásoknál való sikere iránt, akik egytől-egyig qualifiká- ciójuknak megfelelő módon (értsd hivatalban, fixes állásban) óhajtanak elhelyezkedni. Hasonló képet rajzol a diáktáborokról a Magyar Kultúra egy minapi cikkírója. Balogli Elemér a nem régen összeült felsőoktatási kongresz- szuson munkahadsereg megszervezéséről beszélt. A németeknél ez persze már megvan, nem nálunk találták ki, de miiven nehéz lesz netáni behozatalánál, a mi minden rendű és származású tanultjainknál az egész vonalon meglévő, általános fizikai munkaiszonyt leküzdeni. Hiszen ez elől akart menekülni •elsősorban, amikor kitanult! Annyi bizonvos, hogy némileg igazuk van. Mindent tanulni kell zsenge kortól kezdve. Minden munkanembe mennél koraibb kezdettel lassan bele kell gyakorlódni. 23—24 éves korban egy iskolapad nyűtte testnek s szellemi tornához szokott agyvelőnek igen nehéz valamely igazsághoz, vagy az aktív földművelőmunkához átnyergelni. Ezt azok a göm- bölyödő pocakú urak tennék legkevésbbé szívesen, akik az ilyesmit az állásért lihegő fiatalságnak itt-ott ajánlgatják, vagy magukban mormolgatják. Megfontolandó keinénv dolog, nyujthat-e vájjon egy 10—15 holdas birtokparcella a mai termelői árak, s azokkal összhangban nem álló ipari (főleg textil) szükségletek mellett, bármilyen belterjes, sajátkezű gazdálkodás szerint is olyan életnívót, amely egy egyetemet végzett, magasműveltségű, az életet másnak elképzelt fiatalembert kielégít. Nem örökös keserűség forrása-e 16 esztendős, sok tőkét felemésztő tanulás kikötőjéül egy fölszereletlen kisgazdaság összes gondjait valakinek teljesen hozzákészületlenül a nyakábavenni?... Hosszú gondolatsor keledez bennem életre, a mi kis vidéki önképzőkörünk parázs vitája során. Véget is vetek neki, bár egvállalán nem azért, mintha attól félnék, hogy idegen, vagy pláne tilos területre tévedtem. Hisz' kellő tárgyilagossággal s fiainkat féltve-óvó hazaszeretettel minden magyar sorsproblémáról lehet egy nemzetjövőt munkáló, pedagógiai szaklapban szónak esni. Hanem inkább azért, hogy kitűzött célom keretei között maradjak, mely arra való rámutatás akart lenni, hogy íme, egy kis vidéki gimnázium tanulói között is kerülnek gondolkozó lelkek, kiket a mai idők szelleme s legkényesebb problematikája nem hágy érintetlenül, hanem szorosan vett tanulmányaik mellett próbálgatnak bekukucskálni a magyar jelenbe és jövőbe. Nagykálló. Balogh István. BELFÖLDI LAPSZEMLE „Igazság és Élet.“ A 3. évfolyamában járó „Igazság és Élet“ ezévi első négy száma (január—április) különös figyelmet érdemel gazdag és értékes tartalmával. A legkiválóbb magyar református teológusoktól talál itt nagyszerű cikkeket és tanulmányokat az olvasó a teológia és az egyházi élet különböző területeiről.
