Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Draskóczy István: Hittankönyveink revíziójához
Draskóczy István: HiVa könyveink revíziójtV.oz. 221 vallásalakoknak rövid megismertetése, amelyekkel két évezredes hódító útján Jézus vallása, az evangélium találkozott, fgy vonulhatna he a keresztyén misszió ismerete, a legmodernebb és eddig teljesen nélkülözött tananyag, a középiskolai vallásos nevelés rendszerébe. Amikor 1911-ben az Egyetemes Konvent megállapította a középiskolai vallástanítás anyagát és beosztását, egész természetesen nem is gondolhatott arra, hogy abban a missziók történetének helyet adjon. Hol volt akkor még a mi magyar protestáns keresztyénségünk a külmisszió iránti érdeklődéstől. Ma azonban, amikor egyházunk leg- felelősebb tényezői megállapították, hogy a külmisszió az egyház veleszületett lényege és nélkülözhetetlen életformája, még súlyosabb bontások árán is helyet kellene szorítani számára vallásos nevelésünkben. De mivel ennek az osztálynak a tankönyve úgyis a legsürgősebb és legalaposabb revízióra szorul, és minden nagyobb nehézség és megrázkódtatás nélkül kiszélesíthető a számára előírt követelmény, megkell ragadnunk az alkalmat, hogy helyet szorítsunk tantervűnkben ennek a mostohagyermeknek. Több szempontból lenne ez fontos. Kívánatos egyszerűen tartalmi szempontból. Már önmagában véve érezhető hiány az, hogy nyolc esztendőn keresztül tanterv- szerűleg sohasem kerül szembe a középiskolás diák a keresztyénség két első misszionáriusával : Péterrel és Pállal. Mivel a misszió tartalmilag hozzátartozik a látható keresztyén egyház történelméhez helyet kell adnunk számára. Ki vállalná egy olyan egyháztörténelem tanítását, amelyből hiányzik a pápaság fejlődésének irányvonala? Vagy mit szólnánk egy olyan anatómiához, amelyik mindent elmond, csak az idegpályák munkájáról nem vesz tudomást ? Csonka az a vallástanítási anyag, amelyik kizárja a keresztyénség lényegének, lendületének, hősiességének és életformájának olyan óriási lenyűgöző területét, mint amilyen a misszióismeret. Ha azt akarjuk — márpedig azt akarjuk —, hogy a kötelező vallástanítás keretén belül az egész keresztyénség összefüggő, tervszerű, vázlatos bár, de a maga változatosságában teljes és kerek hossz- és keresztmetszetét nyerje a középiskolás diák, akkor nem szabad megcsonkítani ezt a képet a keresztyén misszió kifelejtésével. Ezért vélem végtelenül fontosnak azt, már tartalmi szempontból is, hogy a világmissziók története a vallástanítási tantervűnkben helyet kaphasson. Nélkülözhetetlennek látom a keresztyén missziók ismereté t egyháztörténeti alapvető jelentőségénél fogva is. Mert mit értünk ez alatt a gyűjtő-fogalom alatt, hogy „egyháztörténelem“? Ha azt a választ adjuk rá, hogy egyháztörténelem az az óriási hangosfilm, amely megjeleníti előttünk az egyház életét külső és belső eseményeit, eszményeit és kudarcait, a tagjai hitét és megalkuvásait, amelyben magasságok és mélységek, eredmények és elbukások, hatalmi törekvések és mártíromságok adnak egymásnak találkozót, akkor valójában nem mondottunk mást, minthogy az egyháztörténet összefoglalása annak, amit az Isten kijelentésére évezredeken át felelt az
