Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Dr. Sziklay László: Egy-két szín ifjúságunk lelki arcából
Dr. Sziklai) László: Egy-két szín ifjúságunk lelki arcából. 209 a harc, mi lesz azzal a társadalommal, amelynek máris tagja vagyok, s amelynek keretében majd harcolnom kell?“ — ha nem is ilyen pontos megfogalmazásban, mégis, csaknem kivétel nélkül mindeni- kükben felvetődik ez a kérdés. S ha nem a szülői ház, vagy az iskola adja meg rá a feleletet, akkor a fiú saját maga keresi a mai élet igazi képét, ott, ahol, és úgy, ahogy tudja. Nem jobb-e, ha az iskola adja kezébe azt a napilapot, melyet éppen nemzeti és világnézeti szempontból a legjobbnak talál, s így nemcsak a szépirodalomnak nevel olvasóközönséget, hanem elősegíti az új, öntudatos újságolvasótársadalom kialakulását is — mintha ezen a téren szabadjára engedi a gyermeket? A Prágai Magyar Hírlap olvasottságának külön jelentősége van. Népszerűsége látszólag jóval kisebb, csaknem felényi mint a Budapesti Hírlapé, mégis, ha meggondoljuk, hogy a hazai napilap elolvasása után még 194-szer elővették a kisebbségi sorsban élő magyarság eme harcos, szinte hősi munkát végző sajtóorgánumát is, akkor meg kell állapítanunk, hogy a jelen nagy kérdései iránt annyira érdeklődő fiatalságunk arra is felfigyelt: hogyan élnek kisebbségi sorsban élő testvérei? Egyik-másik rendszeresen olvassa ezt a lapot, sőt : annyira fontosnak tartják a kisebbségi magyar élet vizsgálatát, hogy az 1936—37. iskolai év elején, mikor önképzőkörünket reformnak vetettük alá, s működését szakosztályokra osztottuk fel, az ifjúságnak egyöntetű és határozott kívánsága volt, hogy alakítsuk meg a kisebbségi szakosztályt is, ahol a felvidéki, erdélyi gimnazistákkal folytatott levelezésről, a Prágai Magyar Hírlap, Erdélyi Helikon stb. megfelelő cikkeiről számolnak be, s beszélik meg : hogyan élnek odaát. Nagyon ügyesen foglalta össze az egyik hatodikos a Prágai Magyar Hírlapnak éppen azon cikkeit, melyekben a kisebbségi magyar életről, szenvedésekről, a magyarságért folytatott küzdelméről van szó. Természetes, hogy ebben az érdeklődésben igen nagy része van a tanár figyelemkeltő, irányító munkájának is, de az kétségtelen, hogy a lelki alap : a mai magyar sorskérdések, a magyar élet problémái felé fordulás az ifjúságnak igen nagy élménye. A tanárnak csak a helyes utal kell megmutatnia: s az ifjú lélek épp olyan érdeklődéssel veti magát a nemzeti és erkölcsi szempontból hasznos olvasmányra ezen a téren is, mint ahogy irányítás nélkül haszontalan elméletek, kommunizmus stb. kátyújába fullad. S ezt bizonyítja az is, hogy a folyóiratok is elég népszerűek. Persze, olvasottságuk a napilapokénak és képeslapénak messze mögötte marad, nehezebb, „irodalmibb“ olvasmányok is, és nem vetítik úgy az életet a fiúk elé, mint a napilapok, de hogy érdeklődnek irántuk, az kétségtelen. Körülbelül ennyi következtetést tudtam levonni azokból az adatokból, melyeket az olvasóterem kivételi könyvéből kaptam. Mikor a dolog végére értem, töprengeni kezdtem : reális-e az a kép, amelyet e fejtegetések nyújtanak? Bizonyítani kellene ! S ez a bizonyítás nagyon nehéz : a számok beszélnek ugyan, de matematikai 2
