Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Dr. Szondy György: Március üzenete
200 Dr. Szondy György: Március üzenete. ország legégetőbb szükségleteiről gondoskodni, ha mindenről lemondanánk. Csak egy van, amiről halott-ország gyermekei sem mondhatnak le, és nem is mondottak le soha : a boldogságról. Ne gondoljátok, hogy a török hódoltság százötven esztendeje alatt a boldogság eltűnt a magyar földről. Boldogság nélkül ép úgy nem élhet az ember, mint levegő nélkül. S amikor a sors megfosztja a világi kincsektől és gyönyörűségektől, ráébred arra, hogy a boldogság forrása nem is ezekben van, hanem a saját lelkében. Fiz az igazi titka halott-ország gyermekeinek : a boldog lemondás tudománya ! Párizsban, a rokkantak székesegyházában, Napoleon márványkoporsója fölött van egy csodálatos ablak. Aki azon néz keresztül, ragyogó napfényben látja a világot, akárhogy zuhog is odakünn az eső, akármilyen szürke felhők borítják is az eget : mert az ablak üvegébe aranyat kevert a művész. Ilyen ablakon keresztül kell halott-országban az életet nézni, ilyen mindent megaranyozó, boldogság-látó lélek remélheti a boldog feltámadást. Mert beteg meggyógyulhat orvosságoktól, de halott csak belső erejéből, a lélek által támadhat új életre ! III. A feltámadás csodáját azonban meg kell előznie egy másik csodának : az elváltozásnak. A Bibliában olvashattátok, hogy két héttel a húsvéti feltámadás előtt felment az Űr három kedves tanítványával a Hebron hegyére, s ott egyszerre felragyogott az arca, mint a fényesség, és a ruhája fehér lett, mint a hó, s jobbján és balján megjelent a múlt egy-egy dicsőséges alakja: Mózes és Illés. A bibliamagyarázó tudósok úgy értelmezik ezt a csodás jelenetet, hogy a kereszthalál előtt ráragyogott a Megváltóra mennyei dicsőségének fénye. Részt kapott az örökkévalóságból a feltámadás biztos zálogául. Ha hiszünk Magyarország feltámadásában, nekünk is el kell változnunk. Tisztába kell jönnünk azzal, hogy az a Magyarország, amelyet Trianonban darabokra téptek, régi mivoltában nem támad fel soha ; a sírból kikelő nagy-Magyarország más, új Magyarország lesz, és más, új lelket kíván gyermekeiben, hogy feltámadása után el ne pusztuljon újra, örökre. Á trianoni határokon túl élő magyar ifjúság már részese ennek az elváltozásnak : új lélek él benne, a magárahagyott magyar küzdelemben megedződött lelke. Ez a lélek tudja, hogy engesztelhetetlen ellenség gyűrűje veszi körül; hivatal, tisztség, vagyon elveszett számára, még ősei földjét is kirángatják lába alól, s bármerre nyúljon kenyérkereső keze, a hatalom vasvesszeje csap le reá. Mégis élni akar, és meg is él! Tízszer, százszor, ezerszer annyit tanul, tűr, dolgozik, mint hajdanában, és diadalmaskodik az erőszak felett, mert a munkája jobb, értékesebb, mint ellenségeié. E mellett rájött az egyesülésben rejlő óriási erő tudatára, s ez bátorságot és önbizalmat ad neki a kétségek óráiban. A szenvedés pokoltüzében eggyé égtek a lelkek, megtalálta a magyar a magyart, a város a falut: tömeg-erő áll szemben legyőzhetetlenül az elnyomókkal.
