Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 5. szám - Dr. vitéz Bessenyei Lajos: A polgári iskolák reformjához
Dr. vitéz Bessenyei Lajos: A polgári iskolák reformjához. 15)5 hogy az intézkedésre jogosult és kötelezett tényezők a polgári iskolát minek minősítik: középiskolának, szakiskolának avagy továbbra is csak a mai tanulóanyagot előkészítő középfokú iskolának?“ Szerintem ezekben a mondatokban egészen hűen és a valóságnak megfelelően van felvetve a kérdés, amire megpróbálom a magam igénytelen válaszát röviden megadni. Én a polgári iskolát egy magában befejezett, öncélú iskolafajnak óhajtanám megszervezni, amelynek főfeladata nemzetünk polgárságának, kispolgári rétegének értelmi, erkölcsi és gyakorlati nevelése, kiképzése. Az eddigi kiépítésben és fejlesztésben éppen azt tartom tévedésnek, hogy a polgári iskola csak az egyik szemével figyelte a maga igazi, sajátos, különleges útját, ellenben a másik szemével mindig félre tekintgetett, idegen célok felé nézegetett, és így lekanyarodott a helyes útról. Az előbb idézett tanulmány szerint (5—9. lapokon) 1932—33-ban az országunkban összesen 409 polgári iskola volt, és ezekbe 89,417 tanuló járt. „Végezetül azt lehet megállapítani — mondja ez értekezés —, hogy a polgári iskolák végzett tanulóinak 20,000-es létszámából 7500, kb. 37-5% ment tovább magasabb iskolákba... 12,500 tanuló, azaz 62*5% lépett közvetlen az életbe. Ennek fele, mintegy 4500 leány, otthon maradt a családi körben.“ Érdemes ezeken az adatokon kissé alaposabban elgondolkozni, és ha azokat egymással egybevetjük, akkor okvetlen kitűnik, hogy a polgári iskolának nem lehet feladata másfajta iskolák számára mintegy tanulói anyagot szállítani és előkészíteni, hanem önmagáért dolgozni, mivel az a 62‘5% őt erre feltétlenül elkötelezi. Nem törődhetik azzal, hogy végzett növendékeiből 3% középiskolába, 9% tanítóképzőbe stb. iratkozik át, mert a polgári iskola nem ezekért a töredékekért dolgozik, nevel és tanít, banem a zömért, azért a nagy tömegért, amely a polgárival kilép az életbe, tovább nem tanul, és az addig megszerzett ismeretekkel kíván kenyeret keresni, elhelyezkedni és boldogulni. Éppen azért végzetes tévedésnek tartanám akár a polgári iskola nyolcosztályúvá kifejlesztését, és így egy új öncélú iskolatípus megalkotását, akár minden olyan átalakítását, amely e megreformálásban a polgári iskolának más egyéb iskolafajokhoz való viszonyára lenne különös tekintettel. Igaza van dr. Kosa Kálmánnak, aki a napokban megjelent egyik cikkében („Neveléspolitika és szelekció“, OKTE Közlöny LXX. évf. 1937 márc. 277—285 1.) ekkép nyilatkozik : „Iskolapolitikánknak kell gondoskodnia arról, hogy iskola- hálózatunk a mai kor követelményeinek megfelelően kiépíttessék. Meg kell mindenekelőtt akadályozni annak a beteges folyamatnak terjedését, amely kultúrelgondolásait újabb és újabb középiskola állításában akarja kiélni.“ Ez nagyon bölcs állásfoglalás, amelyet a magam részéről teljes mértékben helyeslek. De ebből következőleg , helytelenítek minden olyan törekvést, amely a középiskolákat bármilyen módon és formában szaporítani igyekszik. Nincs semmi szükségünk a szellemi proletáriátus további gyarapítására, az úrhat-