Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Dr. Márton Béla: A földrajztanítás módszere
Dr. Márton Béla: A földrajztanítás módszere, fo rajzoktatás. 52 o. Szeged. 1934.) A kérdve-kifejtő módszer ezért párbeszéddé alakul át, amelynél a tanuló is kérdezhet, kétséget fejezhet ki. A párbeszéd nemcsak a tanár és tanuló, hanem a tanulók között is folyhatik; ebben az esetben a tanár csak irányít. Ennek a módszernek is az a hátránya, hogy hosszadalmas és nagyon telik vele az idő. Minthogy mindegyik módszernek vannak előnyei, azért nem kell ragaszkodni egyetlen egynek következetes alkalmazásához, hanem beszélünk, beszéltetünk és beszélgetünk, amint ezt a helyzet kívánja és megengedi. Ha a tanítás közben alkalom nyílik arra, hogy a szóbanforgó tájékot, terméket a valóságban vagy képben bemutassuk, akkor ezt meg is kell tenni. A szemléltetés a földrajztanítás egyik legfontosabb módszere. Kétféleképpen történhetik : kirándulhatunk, és képeket, térképeket, terményeket, tárgyakat mutatunk be, térképvázlatot, keresztmetszetet, grafikont rajzolunk a táblára. A kirándulás során felkereshetünk múzeumot (dr. Farkas L. : Módszeres földrajzi kirándulás a néprajzi múzeumba. A Tanítás Problémái. 9. sz.), elmehetünk az iskola székhelyének közvetlen környékére és tehetünk többnapos kirándulást a hazában és a külföldön. Legyen azonban az időtartam 1 óra, avagy 1 hét, mindenesetre készülni kell reá. A kirándulást vezetőnek pontosan ismernie kell személyes tapasztalatból, könyvekből, képekből, térképekből azt, amit meg akar mutatni, és tisztában kell lennie azzal is, hogy mennyi idő áll rendelkezésére, mert csak ezek ismerete alapján tud tervet készíteni. A kirándulások alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a tanulókat csoportokra osztva foglalkoztassuk bizonyos feladatok megoldásával. Erre tanulságos példákat mutat Kendoff idézett könyve. A kirándulás előtti órán előkészítjük az osztályt a kirándulás céljára, és az utána következő órán számonkérjük a tapasztalatokat. Bármennyire igazság az, hogy a természetet a szabadban lehet a legjobban megismerni, mégis a tanításra szánt idő legnagyobb részét a tanteremben kell eltöltenünk, s egyéb módon kell gondoskodni arról, hogy a tárgyalt vidéket a tanulók elképzelhessék. Erre szolgálnak a képek. A tanításban fali képeket, fényképeket, látképes levelezőlapokat, újságokból, nyomtatványokból, könyvekből kivágott képeket, plakátokat, diapozitív és legújabban mozgóképeket használunk. Annak a képnek, amelyet fel akarunk használni, természethűnek, kellő nagyságúnak és művészi hatást keltőnek kell lennie. Az a kép, amit a hátulsó padban ülők nem láthatnak jól, alig használható. Tömegtanításra a faliképek, fürdők, gyógyhelyek, vasúti és gőzhajózási társaságok, idegenforgalmi irodák és vállalatok plakátjai alkalmasak, ha a már említett feltételeknek megfelelnek. Ezekhez ma könnyű hozzájutni. Nagy kár, hogy a Magyar Filmhíradónak képanyagát nem teszik hozzáférhetővé az iskolák számára, mert felvételei között sokat kiválóan használhatnánk a szemléltetésben, ha kellőképpen megnagyítanák őket.
