Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Bartók J. Miklós és Mitrovics Gyula: Református tanárok és a lelkészi képesítés
MUrovics Gyula: Református tanárok és a lelkészt képest'és. Ifi9 ma már olyan gazdag, hogy annak a komoly elsajátítása, esetleg művelése teljes embert kíván. Nagyon kevés az olyanoknak a száma, akiknek a kapacitása alkalmas arra, hogy két különböző ismeretkörbe komolyan beleéljék magukat. A teológiai tudományokat kell olyan komolyan vennünk, mint a világi tudományokat, s ezért nem tudjuk elképzelni, hogy azokat csak úgy könnyedén, ráadásul valaki tulajdonává tehesse. Meg kell tehát barátkozni a gondolattal, hogy ha nagyon sok rokonvonás van is a tanári és a papi foglalkozás között — mert mindakettő neveléssel, amaz az ifjak, emez elsősorban a felnőttek nevelésével foglalkozik — a szükséges ismeret-anyagok különfélesége és gazdagsága mégis csak kivételes egyéniségeket tesz alkalmassá mindkét tanulmánykor sikeres folytatására és befejezésére. Eme követelmények abból a gondolatból indulnak ki, hogy a papi oklevél alkalmas a vallási és egyházi gondolkozás biztosítására. Ügy kellene lenni, de azért mégsem egészen bizonyos, hogy így van. Miután nem akarok kitérni lelkészképzésünk vizsgálatára, csak azt az esetet veszem figyelembe, amikor egy okleveles tanár, esetleg talán már egy tanszék birtokában, annak minden terhével a vállán, beiratkozik teológusnak, hogy két év alatt megszerezze az első lelkészképesítő vizsgát. Nem akarok kitérni arra a lehetőségre, hogy egyesek saját tanári gyöngeségiik és tanulmányi hézagaik kiküszöbölése helyeit folyamodnak a lelkészi jelleg megszerzéséhez, csak arra utalok, hogy az ilyen tanár már tanári tárgyaival nagyon erős világnézeti iskolázáson ment előbb keresztül, és korban is meglehetősen előre haladt; azért úgy gondolom, hogy az ő világnézetén már ez a gyors fejelés nem igen sokat fog változtatni, mégcsak mélyíteni sem, hiszen filozófia, pszihológia, etika és pedagógia alakjában sokkal behatóbb tanulmányokat kellett folytatnia előzőleg, mint aminőkben most világnézetének a továbbfejlesztése érdekében része lehet. Ha pedig előbb szerzi meg a lelkészi oklevelet, amikor erről az oldalról kapja meg a döntő hatásokat, a baj másutt jelentkezik. Nagyon kevés számmal akadnak olyan keményfejű emberek, akik két év alatt ugyanolyan sikerrel tudnák elvégezni a tanári tanulmányokat, mint más közönséges emberek négy év alatt. Erről mi itt a tanári vizsgálatok körül nagyon sokat tudnánk beszélni ! Kevés kivétellel tehát arról van szó, hogy azok, akik így végzik el a tanári tanulmányokat, hiányos és ingadozó tudással lépnek a tanszékre éppen azoknak az ismeretanyagoknak a köréből, amelyekre tanári és nevelői hivatásukban elsősorban van szükségük. Mivel ér többet az ilyen tanár az alaposan készült tanárnál ? !... De hát így van a katolikus rendi iskoláknál ! Hát nem egészen így van. Ha valamire áll, akkor itten áll az, hogy si duo faciunt idem, non est idem. A szerzetes tanároknál a papi képzés mindig megelőzi a tanárit, és pedig zárt intézetben nagyon erős spirituális fegyelemmel. És akit mindenképpen alkalmasnak tartanak a továbbképzésre a világi tudományokban, csak azokat a kiválasztottakat küldik át a bölcsészeti karra. De tovább is teljes egyházi fegyelem alatt marad
