Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 4. szám - Dr. Szlávik Mátyás: A tudás és a hit világa
Dr. Színűik Mátgrís: A tudás és a hit világa. 151 nincsenek objektív önértékek, mert minden érték teljesen szubjektív és relatív. Ennek természetes folyománya a gazdasági, hasznossági érték egyoldalú monopolizálása, amelyet Nietzsche találóan jellemez akképpen, hogy „amikor az ember értékekről beszél, árakat ért alatta“. Korunk emez egyoldalú utilitarista, racionalista, naturalista és relativista értékfelfogásából ered annak túlzó technikai szelleme, „kultúránk elamerikásodása“, amelynek alaphibája az, hogy a technikát öncélnak és nem a kultúra eszközének tekinti. Sokat köszönhetünk a tudománynak, mely a technikán keresztül teljesen átalakította s kényelmesebbé, de nem boldogabbá tette egész életünket és társadalmi berendezésünket. Sok jót hozott, de még több bajt is okozott. Gépkorszakunk sok eldurvulást és tragédiát is adott a modern egyéni és társadalmi életnek. Spengler szerint „a technika emberének ez a tragikus sorsa“. De ezért nem is annyira a tudományt, mint inkább az emberi önzést és kapzsiságot kell okolnunk. Az ember legnagyobb ellensége az ember, már pedig csak a szív és az akarat tisztasága vezet a valódi bölcseségre. Mert jól mondja Pál apostol a maga szeretethimnuszában : „tudjak mint próféta minden titkot, minden bölcseséget, legyen hegymozgató hitem, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok.“ És ne feledjük, hogy a tiszta tudománynak, mely az igazságok megismerésére törekszik, eredményei csak felvilágosítók, az angol Bacon szerint : „luciferák“. Hogy ezek gyakorlatilag mennyiben gyümölcsözők „fructifcrák“ is egyúttal, az már nem tisztán a tudomány, hanem sok 'egyéb hatalmi, gazdasági és társadalmi szempontnak az ügye. A modern tudományos technika nélkül is — mondja Kornis — voltak az antik világban a nagy munkástömegeknek zsarnok, kizsákmányoló fáraói. Itt nem a tudomány, hanem az erkölcsi érzület hiányáról és hibájáról van szó. A szociális és erkölcsi viszonyok javítása s az igazságos társadalmi berendezkedés nemcsak a tudásnak, hanem a vallásos hitnek s az emberi akaratnak és főleg az egyéni és társas közösségi jellemnek is a műve. Az utóbbiak hiányából támadt bajokért nem tehető egyoldalúan a tudomány felelőssé. Több erkölcsöt és tisztult akaratot és még több igazságérzetet és szeretetet a mai társadalomba ! Az élet legmagasabb céljául a férfiúi jellem képzését, a testnek és szellemnek, értelemnek és öntudatnak, szívnek és léleknek lehető legjobb össz- hangzatos kifejtésére való törekvést kell kitűznünk. Erre törekedjék az iskola, amelynek értékét viszont tanárainak emberi és nevelőoktató értéke határozza meg. A mai kultúrpesszimizmussal szemben hinnünk és bíznunk kell az emberiség új renaissanceában, mert ez az emberi történelem végső célja és értelme. Az emberi életnek nemcsak a tudomány, vagy a technika, hanem azok mellett és fölött a vallás, a művészet és az erkölcs egyénben és társadalomban az igazi éltetőereje, rendeltetése — vitae ratio-ja. Az ember fejlődésének munkásai az isteni Gondviselés mellett a lelkész, a tudós, a művész és a gyakorlati
